…a következő (nem egészen) 1 hónapban még megtehetek:
– Aludhatok délig (nem mintha megtenném)
– Órákig áztathatom magam a zuhany alatt (ez már gyakoribb)
– Komótosan szürcsölhetem a kávémat a lépcsőn ücsörögve (egy hónap múlva időm se lesz, és a kávé is tiltólistás lesz)
– Megehetek bármit (oké, csak majdnem bármit), bármilyen csiga lassú tempóban.
– Akkor eszem / iszom / pisilek, amikor éhes /szomjas vagyok, ill. amikor kell, nem akkor, amikor idő van rá.
– Órákig telefonálhatok / viberezhetek / netezhetek / tv-zhetek egyfolytában
– Tetszés szerint jöhetek-mehetek, a gyerekek oda jönnek, – külön öltöztetés, etetés, böfiztetés és pelenkázás nélkül is – ahová én megyek (pl. a konyhába, fürdőbe, kertbe 😀 nagy kihívások jelenleg nincsenek…)
– Az itthonról elindulás (ami ugyan már így is hosszadalmas, de nem az elvégzendő tevékenységek mennyisége, inkább a lajhár gyorsaságomnak köszönhetően) a farmer, póló, belebújós cipő magamra rángatása, és a táska magamhoz vétele után azonnal lehetséges
– A vendégfogadásnak nincs különösebb akadálya (bár ehhez egyre kevesebb kedvet érzek amúgy is)
– A pakol(gat)ást, takarít(gat)ást akkor csinálom, amikor épp… najó, ez mégsem jó példa… akkor, amikor a gyerekek hagynak fent lenni… ez nem sokban változik, hacsak annyiban nem, hogy az első időszakban erre egyáltalán nem lesz idő.
A fenti felsorolás természetesen a teljesség igénye nélkül készült, ha van még hozzáfűzni valótok, várom. :))
Köszönöm a dicséretet, számomra is szinte hihetetlen, hogy a 35. hetet tapossuk. 🙂 Tényleg, a könyvolvasás kimaradt a felsorolásból… egy ideig arra sem lesz gondom. 😀
Nehéz olyankor semmit sem csinálni, amikor egyébként jól érzem magam. :S Hajlamos vagyok olyankor hamar-gyorsan-sok mindent elintézni. Aztán persze vannak olyan napok is, amikor bizony a fekvés megy csak, mert sehogy nem jó. Ráadásul a kisfiam annyira jól érzi, hogy a hasamnak melyik az a pontja, ahol már most nagyon érzékeny, és fájós a bőröm, és nyilván az a kedvenc popsi-térd-sarok kidugdosós helye… Én meg olyankor csillagokat látok. Persze ne szóljak egy szót sem, a bordáimat (még?) nem piszkálják. 🙂
Köszi a drukkot. 🙂 Még 27 nap. 🙂
Nagyon ugyes vagy, ahogy kitartasz, szepen alakul az a pocaknovesztes, nagyon orulok. Egy ikerterhesseget kihordani igazi muveszet 🙂 mindent bele, talan meg egy konyvet elolvashatsz, igy utoljara. Pihenni es semmit sem csinalni ilyenkor nagyon nehez, es megis sikerul :-). Hos vagy mar most is. Drukkolok filyamatosan