…a következő (nem egészen) 1 hónapban még megtehetek:
– Aludhatok délig (nem mintha megtenném)
– Órákig áztathatom magam a zuhany alatt (ez már gyakoribb)
– Komótosan szürcsölhetem a kávémat a lépcsőn ücsörögve (egy hónap múlva időm se lesz, és a kávé is tiltólistás lesz)
– Megehetek bármit (oké, csak majdnem bármit), bármilyen csiga lassú tempóban.
– Akkor eszem / iszom / pisilek, amikor éhes /szomjas vagyok, ill. amikor kell, nem akkor, amikor idő van rá.
– Órákig telefonálhatok / viberezhetek / netezhetek / tv-zhetek egyfolytában
– Tetszés szerint jöhetek-mehetek, a gyerekek oda jönnek, – külön öltöztetés, etetés, böfiztetés és pelenkázás nélkül is – ahová én megyek (pl. a konyhába, fürdőbe, kertbe 😀 nagy kihívások jelenleg nincsenek…)
– Az itthonról elindulás (ami ugyan már így is hosszadalmas, de nem az elvégzendő tevékenységek mennyisége, inkább a lajhár gyorsaságomnak köszönhetően) a farmer, póló, belebújós cipő magamra rángatása, és a táska magamhoz vétele után azonnal lehetséges
– A vendégfogadásnak nincs különösebb akadálya (bár ehhez egyre kevesebb kedvet érzek amúgy is)
– A pakol(gat)ást, takarít(gat)ást akkor csinálom, amikor épp… najó, ez mégsem jó példa… akkor, amikor a gyerekek hagynak fent lenni… ez nem sokban változik, hacsak annyiban nem, hogy az első időszakban erre egyáltalán nem lesz idő.
A fenti felsorolás természetesen a teljesség igénye nélkül készült, ha van még hozzáfűzni valótok, várom. :))