34+6 – Hétvégi ténykedés – még 24 nap :)

Tevékeny napot zártunk ma. 🙂

Volt egy kis rámolás, porszívózás(ennek köszönhetően most leszakad a derekam :S), mosás, ebédre (ami délután fél 5-re esett) bográcsgulyás, és végre ki lett rögzítve a falhoz a két polc is, ja, és el ne felejtsem: kicserélte a Férj az egyik izzót, ami több, mint 1 hónapja kiégett. 🙂 Bekerült ezen kívül a két relax fotel is a gyerekszobába, így összesenjében már nem tűnik üresnek. 🙂 (főként azt a tényt figyelembe véve, hogy a babakocsi ÖSSZES cucca, kiegészítője is itt foglal helyet.)

Ami nem sok van még a gyerekszobában: játék. Azzal valahogy úgy voltunk, hogy az első pár hétben még az evés-alvás lesz a fő tevékenység, utána pedig, ha megindul a jövés-menés, úgyis kapunk ajándékba ezt-azt-amazt, ha valamilyen játék őrületesen hiányozna, akkor megvesszük majd akkor. 🙂

Cumisüveget is csak egyet-egyet vettem egyelőre, mert az egyik rokon kérdezte, hogy mire van még szükség, és azt mondtam nekik, hogy cumisüveget nem vettem még. A kérdés csak az, hogy mikor kapjuk majd meg őket. 🙂

Pár napja szerintem jósló fájásaim vannak. Ilyenkor ez már nem különleges dolog – ahogy olvastam. Bár az elgondolkodtató, hogy ezek a gyógyszerek, amit naponta marék szám eszem, ezeket nem akadályozzák??? Mindegy, még ha elvileg nem lehetne is, gyakorlatilag néha olyan fájdalmas keményedéseim vannak, hogy csak nézek. Kibírható nyilván, csak meglepő az intenzitás. Készül a szervezetem, na. 🙂

Ha a holnapi napot még egyben kibírjuk, akkor újabb lépést tettünk előre: nevezetesen már nem kell koraszülött intenzívvel (PIC) rendelkező kórházba mennünk, ha beindulna valami. Számomra is szinte hihetetlen, hogy itt tartunk. Nem szívesen gondolok vissza a 27-28. hétre, amikor remegő gyomorral sandítottam a CTG-n látható értékekre, és buzgón reménykedtem, hogy a bébik nem érzik úgy, hogy az a nap lesz az ideális a kibújásra. A 16. hétről ugye nem beszélve, akkor még nagyobb volt a para. Most is drukkolunk persze, hogy várják ki az április 29-et, ha már egyszer kialkudott időpontunk van… Mégis jobb lenne nyugiban bevonulni a kórházba, nem kapkodni, és az ügyeletessel felvágatni a hasamat…

Hétfőn megkezdjük az NST-t. Nagyon kíváncsian várom, hogy mit mutat majd.

A laborom is készen van… van ott minden. Határérték alatt, határérték felett… szerdán majd mond rá valamit az orvosom. Annyit én is ki tudtam venni belőle, hogy valószínű, hogy kicsit vérszegény vagyok. Erre szedem is a vasat, de a napi 2 helyett csak egyet, különben megáll az emésztésem… Ja, és magas a koleszterinem… :o) Cukor, vizelet rendben.

A gyerekeim továbbra is sokat mocorognak – szerencsére. Helyük ugyan egyre kevesebb. Néha még megpróbálkoznak ilyen ugrálás-félével, olyankor összecsúszik a szemöldököm. De kezdik belátni, hogy ekkora helyen már nem érdemes nagyon ugrabugrálni, mert hamar egymás szájába nyomják a lábukat. 😀 (ez persze lehetetlen a külön magzatburok miatt, viszont jól hangzott. :D)

A hasam óriási, kenem, mint a csendes őrült, hogy bírja még ezt a pár hetet. Teljesen lent van már, ha ennél lejjebb kerül, akkor már lógni fog…

Még 24 nap.