35+6 – Talán ma sem szülünk

100%-ra sajnos nem tudom mondani, mert a gyerekek eléggé grimbuszkodnak, de annyi biztos, hogy ma már csak reggel csináltak NST-t, a kutya sem volt kíváncsi rá, hogy most van-e valami. Szívhangot hallgattak, és megkérdezték, hogy minden oké-e. Hát igen, minden oké.

Mondjuk nem érzem, úgy, hogy ezek a grimbuszkodások mondjuk az “5 perces fájások” kategóriába sorolhatóak lennének – amit egyáltalán nem bánok, mert tegnap óta sem lett szimpatikusabb a megyei kórházban szülés.

Ma reggel hazaengedték a szobatársamat, úgyhogy egész nap egyedül hesszeltem. Rettenetes unalmas nap volt. Hétvége is van, a fű se nő. Reggeli és esti vizit van (= jól van? Igen. Akkor rendben, viszonlátásra). Ezen kívül reggeli, ebéd, vacsora.

Férj volt bent ma látogatni, és nem átallott két darab lila csomagolású, magas kakaótartalmú édességet hozni, amiből a zacskós fajtát majdnem teljesen eltakarítottam… Nyilván a 16 kiló pluszhoz ez még úgy hiányzott, mint egy falat kenyér… De nem bírtam neki ellenállni. :o) Mondtam is neki, hogy ezen túl csak ropit hozzon (azt se ipari mennyiséget), mert mire megszületnek a törpék, én egy bálna leszek. A fejem amúgy is úgy néz ki már, mint egy lufi. Annyira tipikusan “végstádiumos” terhes fejem van… Azt megfigyeltem, a végére (szinte?) mindenkinek annyira felpuffad a feje, hogy tiszta torz lesz az arc tőle. 🙁

A mai legújabb, hogy Marci fiam úgy helyezkedett, hogy kb. 3 percenként kell pisilni mennem. Nyilván 3 percenként “hatalmas” mennyiséget lehet pisilni… szóval mondjuk, hogy csak a séta kedvéért csinálom… aminek köszönhetően aztán a bokám dagad. Hát ez van kérem, itt a végén, a célegyenesben már mindenféle nyavalya van.

Ma elkaptam az egyik szülésznőt is, amikor az ágyat huzatolta, és gyorsan kifaggattam mindenről, ami kérdés volt eddig. A császárral kapcsolatosan, aztán arról, hogy a bébiknek mit kell behozni, stb. A Férjnek még lesz dolga, az már biztos. A gyerkőcöknek kell behozni textilpelenkát, “sima” pelust, popsitörlőt, cumit, cumisüveget (mindezeket sterilizálva, mert itt nincs rá kapacitás? lehetősét? passz.  A császár utáni dolgokra azt mondták, hogy betét: minél nagyobb, és eldobható bugyi. Ezzel az eldobható bugyival kapcsolatban már korábban futottunk egy kört, akkor többen meggyőztek róla, hogy nem egy praktikus darab. Szóval most akkor legyen okos az ember.

A császár utáni 48 órában egyébként 3 óránként hozzák majd a bébiket szoptatni, aztán ha letelt a 48 óra, akkor 9-18-ig kint lesznek a szobában, csak akkor kell visszavinni, ha látogatónk van.

Vegyes érzések vannak bennem most. Persze elsődlegesen hétfőig bírják ki odabent, ez a legfontosabb. De aztán már olyan szívesen a kezemben tartanám őket. 🙂 Aztán a következő gondolatom, hogy jajj, de még nem lenne-e jobb, ha a 37. hétig bent maradnának, híznának kicsit… Vagy a 38.-ig? Bár – őszintén megmondom – most már tényleg terhesség a terhesség. Dagad a lábam, és úgy érzem, kidurran a pocak. (Majdnem) állandó gyomorégésem van, és már elegem van a tonnányi gyógyszerből is. Elvileg a gyógyszereket hétfőn elhagyhatom, és ha jól sejtem, onnantól kezdve meg lesznek számlálva a gyerkőcök pocakban töltött napjai is.

Most már tényleg visszaszámlálás van. 🙂