Egy császármetszés részletei

Továbbra sincsenek top hìreim, de hát ez a “műfaj” már csak ilyen. 🙂

Vagyis hírek vannak, csak nem az én babáimról. Viszont testközelből nézhettem végig egy császáros kismama műtét utáni első napját.

Tegnap végül este 6kor megcsászározták a 41+2 napos terhes szobatársamat (nem kis nyomásra, közbenjárásra és kapcsolatokra volt szükség ehhez). Amint említettem, 4 kiló fölé saccolták a kisembert.

Megvolt a szokásos előkészítés, borotválás, beöntés, branül. Ezek után burkot repesztettek nála, aminek hatására hamarjában komoly fájások lettek. Állítólag ez viszonylag új módszer itt, hogy az újszülöttnek legyen egy kis “pozitív stressz” = fájások, ne derült égből jöjjön a császár, ezzel kicsit fel tud készülni a bébi a megszületésre.

Ezek után jött az epidurális érzéstelenítés. Amikor már túl volt a hangyás láb érzésen, és már a beton-fílingnél tartott, akkor kezdték a vágást. Nagyjából 25 perc alatt volt meg minden, közben folyamatosan tudósítottak, hogy mi történik a függöny mögött. Az elmondásból legjobban az tetszett, amikor azt mondták A-nak, hogy már készül a matyó hímzés. 🙂

Mivel tegnap amúgy is műtétes nap volt, A-t ide hozták vissza, mert a műtétes szoba tele volt. Negyed 8kor hozták be. Szégyenlősködésre nem sok lehetőség volt, ahogy a műtòben volt, anyaszült meztelenül fektették ágyba. (Ez teljesen általános dolog, csak azok kedvéért írom, akiknek – szerencséjükre – semmiféle műtétes tapasztalatuk nincsen.)

Az ágyat előzőleg már előkészítették, derék-popó magasságba több lepedő is került. Amikor aztán befektették A-t az ágyba, kapott láb közé is lepedőt, térd alá összetekert takarót, vérnyomást mértek, majd óránként jöttek ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. Folyamatosan kérdezték, hogy érzi-e már a hasát, lábát. Közben folyt az infúzió is az oxitocinnal, hogy a méhösszehúzódások meglegyenek, és mindig mondták, hogy inni-inni-inni, és a fejet nem emelgetni.

Hajnalban aztán további infúzió, lepedőcsere, lemosdatás, átadás a nappalos műszaknak. Reggel már hozták is ismerkedni a kisembert a mamájához. Sok vacakolás aztán nem volt, katéter kihúz, segítettek neki bugyit-hálóinget venni, és felül-feláll-sétál-pisil. Ezek voltak a vezényszavak, és bizony mindezt minden segítség nélkül kellett végrehajtani. Elsőre nagyon ijesztő volt, hogy ennyire friss sebbel ilyen elvárások vannak. De nyilván hamarosan el kell látni egy újszülöttet, nem lehet hetekig lábadozni. Estére egy zuhanyzást is előírtak, de azt kell mondanom, A nagyon stramm csaj, jól vette az akadályokat. Mindeközben 3óránként kihozták a bébit is szoptatni, így ezzel a kihívással is számolni kellett.

Számomra kicsi ijesztő volt ez ennyire közelről, de persze tanulságos is. Fájni fog, nem is akárhogy, és semmi esély kényeskedni, csinálni kell, amit mondanak.

Hát ez a tanulságos történet jutott mára, és bár nem rólam szólt, valahol örülök neki, hogy nem teljes tudatlansággal vágok neki majd a sajátomnak, ha eljön az idő.