Íme azén húsvéti ajándékaim:
Kis tünemények, néha úgy sírnak, mint egy kismacska (nem is sokkal nagyobbak). És már tudnak mosolyogni is. 🙂
Az evéssel egyelőre van egy kis küzdelem, de remélem, hogy megoldódik most, hogy beindulni látszik a tejellátás.
Marci kicsit vérszegény, szerdán kap egy kis vért, reméljük, hogy ettől erősebb is lesz, és jobban fog enni is. Most átállunk az igény szerinti szoptatásra (tehát nem 3óránként, hanem ahogy felébrednek, hozzák őket), mert ha 3 óránként hozták őket, fél óráig nem ettek semmit, a bevivés után pedig csak fél órával kaptak tápot, akkor jött az ördögi kör, folyton alszanak, amikor kihozzák őket. Itt aztán minimálisat (vagy pl Marci semmit) nem ettek, és megint jött a táp…
Remélem, hogy ez meghozza a várt eredményt.
A napok érzelmi hullámvasúton telnek, volt már sírás örömben, elkeseredettségben, nagy boldogság, amikor ugyan csillagokat láttam, szoptatás közben, de bizony valódi evés volt, nem csak cuppogás.
A császárról, a hogyan-miértekről majd egy másik bejegyzés szól, annak még nem árt, ha kicsit ülepedik bennem.
Ezúton is köszönöm a drukkokat, és a gratulációkat, és íme a mi két kis Törpénk, Lilla és Marci, velük együtt kívánok boldog húsvétot nektek!
