Mielőtt bárki elkezdené szórni a virtuális köveket, nem, nem hagytuk itt máris az 5 hetes ikreinket, hogy kedvünkre szórakozhassunk valami melegvizes helyen. 🙂
Az történt, hogy a Férj messzi távol Isztambulban töltött 3 napot (igen, szerintem is szar neki, hogy ilyen helyekre jár munkavégzés címén), amikor is én leköltöztem a Törpékkel az őseimhez.
De kezdjük az elején.
A gyerekorvostól kaptunk beutalót koponya és hasi ultrahangra, valamint koraszülött gondozásra, ezeket egyben tudtuk intézni. Mivel Murphy még mindig életünk szerves részét képezi, így az időpont, és a Férj elutazása természetesen egy napra esett. Sebaj, a Mama (anyum) természetesen segített a gyermekeket megetetni, összekészíteni, és elvinni a kórházba. Ott relatív kevés várakozás után letudtuk az ultrahangot, majd rohanhattunk a koraszülött gondozásra a másik épületbe. 13:00-ra volt időpontunk. Amint odaértünk, belépve a váróba egyből tudtam, hogy az időpont csak “tájékoztató adat”, mert már tele volt a helyiség. Sok-sok várakozás után jött egy asszisztens. Elkaptam, és mondtam, hogy Marcinak kellene egy kontroll vérvétel. Némi szájhúzogatás után küldtek erre-arra. Miután megtaláltam a megfelelő ajtót, és mögötte a megfelelő embert is, már pakolták is elő a vérvételhez szükséges dolgokat. Engem ekkor levert a víz. Az orvos – gondolom ezt látva – persze azonnal kiküldött, ami azért volt jó, mert Marci bent sírt, én meg kint az ajtó előtt. Tudom én, hogy ez szükséges volt, mégis a szívem szakadt meg. 🙁 Az eredmény 1 óra alatt lett meg, ami bőven belefért a várakozási időbe (még etetnünk is kellett, annyira belefért). Amikor végre sorra kerültünk, egy szimpatikus doktornéni fogadott minket. Megnézte a gyerekeket, Lillának kifestette a popsiját szép lilára (közvetlenül ezek után Lilla köszönetképp lepisilte a vizsgálóasztalt), kaptunk recepteket is. Marci vérképe még nem az igazi, a jövő héten ismét vissza kell menni kontrollra. Egyéb dolgok rendben vannak.
Jó 2 óra alatt végeztünk itt is, majd egy gyors gyógyszertár és drogéria látogatás után hazafele vettük az irányt. Etetés után (mintegy 2 óra alatt) összepakoltam a holminkat, és indultunk a nagyszülőkhöz. 🙂 Apukám 3szor telefonált, hogy mikor megyünk már. 🙂
Amire berámoltunk mindent (babakocsi váz, mózes, autós ülés, plusz 3 napi ruha-egyéb a gyerekeknek + nekem…) tele lett az autó, és eltelt 2 óra. 😮 Persze másodjára majd jobban fog menni biztosan. 🙂
Otthon pedig teljes kényeztetésben volt részem, a nagyszülőket azonnal levette a lábukról a két gyermek. 🙂 Ééés, itt jön a dolog wellness-része: az ősök bevállalták az éjszakai etetést. 🙂 Így nekem más dolgom nem is volt az éjszaka, csak aludni. Bár sokat aludtam, és ébredéskor egészen másképp is éreztem magam, meg kell mondjam, hogy fél órával a felkelés után már állva el tudtam volna aludni. 🙂
Szombaton jött értünk Apa, autót telerámoltuk, és hazafele vettük az irányt. 🙂