Szembesültünk az első problémával a bébiknél. Igazából nem is az első, csak az első, amit saját erőből nem tudtunk megoldani.
Lilla popsija egyik napról a másikra borzalmasan nézett ki (jó, igazából pontosan tudom, hogy mikortól… azután, hogy kipróbáltuk a külföldről kapott olívaolajos gyógyszertári csodakrémet a sudocrem helyett). Piros volt, hólyagos, vérzett. Őszintén? Kétségbe estem. Nagyon csúnyán nézett ki, a gyermek pedig visított a tisztába tételnél. Ezen persze kicsit sem csodálkoztam. Elkezdtem körbekérdezni az ismerősök között, a neten is, és itt is feltettem a kérdést.
Már az elejétől fogva dohogtam magamban, hogy a babáknak készülő termékeket miért kell telenyomni mindenféle illatosítóval. Elvégre kakit fogunk törölgetni vele, szarmindegy, hogy milyen illata volt eredetileg. De mit tagadjam, én is vettem a nedves törlőkendőket, meg persze kaptunk is a rokonoktól. Sebaj, ezeket aztán egy mozdulattal kiiktattam. Saját meggyőződésből, no és a sok vélemény alapján is. Helyette sima vizes törlőkendőt kerestem. Régen az egyik ásványvíz gyártó cégnek volt ilyenje, de talán már kiment a divatból, nem találtam. A drogéria polcai között mászkálva aztán megvilágosodtam. Leemeltem egy sima mosdató ruha névre keresztelt csomagot, ez, és a langyos víz majd csodát tesz. Hazaérve aztán szépen ketté vagdostam a lapokat, mert elég nagynak bizonyultak, és már indulhatott is a móka. A sima vizes lemosás után aztán jött a következő trükk: hajszárító. 🙂 szépen leszárítottam a nedvességet a popsiról. Lilla azóta is imádja ezt a műveletet. (A hőigényét egyébként is tőlem örökölte, tehát meglehetősen nagy). Persze kényeztetés gyanánt meg szoktam melegíteni kicsit a lábikóját is. 🙂 A hajszárító hangjára már automatikus lábfelemeléssel reagál. 😀 (a Férjjel meg is jegyeztük, hogy erről azért idővel jó lesz, ha leszokik… ;)) Szóval langyos vizes törlés, hajszárítózás, gombaölő, és sudocrem, vagy neogranormon, oszt viszonlátás, lehet csomagolni a popsit. 🙂
Szerencsére a fenti műveleteknek köszönhetően akkor rendeződött a dolog. Egy valami viszont kicsit még nyugtalanít… az anyatejtől olyan híg a pelenka tartalma, és mindegyik pelusba pakol, hogy azóta is folyamatosan kicsípi a popsijukat (Marcival aztán ugyanezt a mókát végigcsináltuk). Egy időre átálltunk Lillánál tápszerre, amíg rendbe jött a popó, de fájt a szívem, hogy végre elég lenne a tej, és a gyerekem tápszert eszik. Arról nem beszélve, hogy az etetés után nem kellene még fejnem, ha cicizne mindegyikük.
Tudtam én korábban is. Ha az embernek gyereke születik, folyamatosan van miért aggódni. Persze ezt a témát most alaposan körbejártuk, és okosodtunk, tanultunk belőle.
Természetesen nem kellett soká várni az újabb kihívásra…
Folyt. köv.