3 hónaposak lettünk

Réges-rég tervezem az új bejegyzést, ezer ötletem volt, hogy miről is írnék, aztán valahogyan indig elmaradt.

Most pedig itt ülök, és úgy érzem, ellopták az agyamat, fogalmam sincs, miről is írjak?? Oké, nyilván a gyerekekről, rólunk, a mindennapokról. Annyi minden történik, és képtelen vagyok lépést tartani. Az alvás-helyzet pedig mindig alakul kicsit, és éppenséggel kipihent is lehetnék (de nem vagyok). Írnék az oltásokról is, kb. azzal fejeztem be az előző posztot. Megúsztuk egy kis hőemelkedéssel, és máris jön majd 3 hónaposan az újabb szuri. A héten intéztük Lilla laborját. A kórházi orvos javaslatára megnézettük, nem vérszegény-e. (vélhetően nem, de biztos, ami biztos). Jövő hétre kaptuk az első gyógytorna időpontot, és a 3 hónapos státuszt, és oltásokat is le szeretném tudni a közeljövőben. (Igaz, hogy tegnap voltak 3 hónaposak, de az első oltást is később kapták a doktornő javaslatára, így a másodikat is csúsztatnunk kell, hogy a kettő között elteljen minimum 28 nap). A védőnőt is meglátogattuk – most először mi mentünk hozzá, nem ő jött ki. Ilyenkor súly, hosszúság mérés is van. Kérem szépen, Marci nem egész 3 hét alatt 4 centit nőtt. :)) Lilla is kettőt. 🙂 A hízást most nem említeném, sejtésem szerint Marci azóta már felülről érinti a 6 kilót. 😀 Egy hurka a keze-lába, alig győzöm hintőporozni. 🙂 Lilla ugyan 1 kilóval elmarad mögötte, de még az ő súlya is kicsit sok a hosszához. 🙂 Sebaj, ha elkezdenek komolyabban mozogni, akkor szépen kinövik majd. 🙂  Mocorgás van rendesen most is, jár kezük-lábuk állandóan. Marci várhatóan hamarosan átfordul hátról hasra. 🙂 És folyamatosan vigyorognak. 🙂 Imádom őket.

Az éjszakáink változóan alakulnak, volt már, hogy mindkét Törpe fél6-6 órakor ébredt, és akadt olyan is, hogy Marci még este 9-kor felébredt enni, és ennek ellenére is csak éjjel 2-ig bírta ki. Lilla többnyire átalussza az éjszakát, nála ritkán fordul elő, hogy Marcival együtt ébred 3 körül.

A napirend ugyan még mindig az első ébredéstől függ, a fürdés viszont nagyjából standard fél 7 és fél 8 között van. A fürdés általában nem is fürdés, hanem zuhanyzás (amennyiben a Férj itthon tartózkodik). Persze lehet szórni a köveket, hogy ilyen pici babákat nem szabad a zuhany alá tenni, stb.  Én nem látok benne semmi kivetni valót. A víz az víz, a zuhanyzást pedig imádják. 🙂 Nyilván ismerik a fürdőkádat is, ha egyedül vagyok velük (mostanában rendszeresen előfordul), akkor fürdés van, mert egyedül nem tudom kivitelezni a zuhanyzós mókát.

(Itt elmondanám azt is, hogy anno, amikor még csak vártam a Grimbuszkákat, akkor egy csúcsszuper formatervezett babakád volt az álmom – sok más egyében kívül… Az ismerősök viszont felajánlották az övékét állványostul. Ugyan se nem formatervezett, se nem leeresztős, és hét nyelven sem beszél, viszont ingyen volt. 🙂 Mivel ez csak ilyen “snasszmezei” kád, okvetlenül be kellett szereznem hozzá egy kádbetétet is, hisz’ enélkül nem élet az élet. 🙂 Persze az első fürdetésnél megbukott (számunkra) a kádbetét, mert olyan picik voltak a bébik, hogy lecsúsztak benne. Maradt tehát a régi, jól bevált módszer: fogtuk a bébiket fürdetés közben (azóta sem használtuk a kádbetétet). Történt aztán, hogy az egyik ismerősömmel összefutottam. Náluk már 1 éves a pici, és hogy, hogy nem, előjött a szó a kádról, és említette, hogy van nekik egy olyan kádjuk, amit eredetileg szerettem volna, és szívesen nekünk adják. Hűű, “öröm-bódottá”, szuper kádban fognak pancsizni a gyermekek. Nos… igen. Azt hiszem, hogy kétszer fürdettem abban őket. Igaz, hogy nem kell fogni a gyermeket, viszont nagyon esetlenül tudtam csak fürdetni benne őket. Arról nem beszélve, hogy hátuk-nyakuk-popsijuk megmosásához hasra szoktam őket fordítani… egy formatervezett kádban ez is nehézségekbe ütközik. Hát így esett, hogy amikor a tesómmal babakád-ügyben beszéltem, azt tanácsoltam, hogy sima kádat vegyenek, semmi értelme a formatervezett vackoknak. Meg kell mondanom, hogy nem sok esetben vagyok ellene az újításoknak, de a formatervezett kád egyelőre  (amíg nem tudnak ülni?) csak útban van. Lehet persze, hogy amikor majd később, praktikus lesz. Ha így történik, ígérem, hogy azt is kiposztolom. 🙂

Most, hogy a kád-fürdetés stb. elemzés is megtörtént, igyekszem tovább gondolkodni, hogy miről is akartam még írni… (jut eszembe: lesz egy olyan poszt is, amiben leírom, hogy mi az ami bevált, és mi volt felesleges pénzkidobás. 🙂

Jah, igen… a házasság… Csak én vagyok ennyire béna? Vagy normális, hogy ennyit veszekszünk???? Hogy mennyit? Sokat. Szerintem. Kevés a figyelem, kevés az idő, folyamatos a fáradtság. Normális ez? Nem, kérlek, ne mondjátok, hogy ez már csak rosszabb lesz (van, aki ezzel próbál vigasztalni a gyermekekkel kapcsolatosan, hogy ez rosszabb lesz… minden vágyam ezt hallani). Remélem, hogy nem.

Tegnap (ma hajnalban inkább) megfogadtam, hogy az ismerősökkel nem beszélgetünk arról, hogy: 1: milyen régen aludtak velünk a gyerekek, mert nagyon ügyesen elalszanak a saját ágyukban (megdőlt: ma hajnali 3-kor), 2: az éjszakai/hajnali etetés után mindenféle külön könyörgés, lencsilányéneklés, ringatás, cipelés, ráolvasás, ima és mantra nélkül visszaalszanak (megdőlt ma hajnali fél 4-kor). Ezek szerint elhamarkodottan dicsekedtünk mindkettővel…

Az evés. Általában oké a dolog, kapnak anyatejet is, tápot is. Ezekben a melegekben viszont nem igazán akarnak normálisan enni. Érdekes még, hogy kb. másfél hónapja ugyanazt az adagot eszik tápszerből. 😮 Azt hittem, hogy ahogy az első hónapban, továbbra is folyamatosan növekszik az igényük, de nem. :o) Ennek ellenére szépen gyarapodnak, szóval nem parázok.

Mostanában délelőtt is, délután is szellőztetem őket. 😀 Délelőtt általában az udvaron alszanak (mióta sikerült beszereznem egy rovarhálót a babakocsira), délután pedig a fürdés előtti időszakban sétálunk. Olyankor már jó kis árnyék van az utcában, így jó eséllyel alszanak is egy jót. Mondtam már biztosan, hogy zsákutcában lakunk. Ez a séták alkalmával szuper jól jön. Ugyan elférünk (legtöbb helyen) a járdán is, de néhol belógnak a bokrok, máshol a kutyák ugatnak bele az arcunkba, ezért jobban szeretek az úton menni velük. És hogy mire jók ezek a séták?? Megismerkedtem az utcabeliekkel. 😀 Kicsit gáz, hogy több, mint 6 éve lakunk itt, és 3 családot ismertem eddig. 😀 Most természetesen boldog-boldogtalan megállít minket, megcsodálja az ikreket, és elbeszélgetünk. 🙂 mindenki kedves-aranyos, és a kedvenc mondatom: “Annyira látni rajtuk, hogy melyikük a kisfiú, és melyikük a kislány”. Hát kérem, igen. Tényleg. Ezen mindig jót mosolygok. Amin viszont majd’ behaltam a röhögéstől: (tudják, hogy egyik fiú, másik lány) “Nem szokta őket összekeverni, aranyom?” Mit lehet válaszolni ilyenre??? 😀 Azt mondtam, hogy de, néha, de amikor kibontom a pelenkájukat, egyből rájövök a tévedésre. 😀

Sajnos új fotókat a Férj nem készített, majd igyekszem pótolni néhány telefonnal készülttel. 🙂

Most pedig magamba fojtom a többit, mert hamarosan riadót fújnak a Törpék. 🙂