Nagynéni, unokahugi, fülbevalós királylány

Tegnap úgy feküdtem le, hogy “csak” nő, feleség, anya voltam, mára viszont nagynéni is lettem. 🙂 Megszületett az eddig egyetlen unokahugi, a Nővérem kislánya: Léna. 🙂 Gratulálok az újdonsült családnak. 🙂 Képet sajnos még én sem láttam, de ha kapok, és engedélyt is a közzétételre, akkor bemutatom őt is. 🙂

Egyelőre csak pár részletet tudunk: természetes úton érkezett, epidurális érzéstelenítés mellett, viszonylag rövid idő alatt, és Anya, és Léna is jól vannak. 🙂

A következő fotó pedig Lilláról szól majd (ha felébredt), mert egy hete “Nudliból” Kislány lett (kozmetikusom után szabadon), ugyanis azóta fülbevalós Királylány.  🙂 Übercuki, megzabálom. 🙂

És hogy miért vártunk eddig? Őőőő… főként azért, mert mindig volt valami fontos elintézni való, és eddig nem tudtam, hogy a kozmetikusom is csinál fülbelövést. 🙂 (fülkilövést? … ez nem olyan, mint a szilva befőtt, szilva kifőtt. 😀 Ha esetleg valaki nem értené ez utóbbit, kérdezzen nyugodtan. :D) Azon kívül kicsit tartottam is tőle, no meg az utána következő nyafogós időszaktól. Nos, a félelem alaptalan volt, mert:

A füllyukasztás egy pillanat alatt megvolt. Lilla ugyan ordított utána – vagy fél percig, aztán mintha elvágták volna, vigyorgott… Azért hogy teljes legyen a béke, még kapott utána egy kis cicit. A fülére kapott némi zselét (passz, hogy mi célt szolgált, mert ezt nem kérdeztem), de egy kicsit sem láttam rajta, hogy őt bármi módon zavarná a fülbevaló-dolog. Ugyan én az öltöztetés-vetkőztetésnél nagyon vigyáztam rá napokig, ő viszont teljes nyugalommal aludt a fülén már aznap is. Naponta megforgatom kicsit a fülbevalót (ami arany színű orvosi fém, gyönggyel a közepében). A Királylányt ez sem érdekli nagyon, ugyanúgy fülig vigyor, mint általában. Ha valaki a véleményemet kérdezné fülbevaló-ügyben, akkor azért azt javaslom, minél hamarabb, annál jobb. 🙂

Íme: