Jó, tudom. Az előző bejegyzésem kissé hatásvadászra sikeredett, és bár tényleg szar van a palacsintában, mire eljön az ideje, remélem, hogy megoldódik a dolog. Most vissza a bébikhez:
Amikor az anyatej a minimálisan elvárt szint alá csökkent (én ezt a napi 20 ml-nél határoztam meg), a védőnő, a háziorvos, és a koraszülöttes orvos javaslatára hozzáláttunk a szilárd táplálék bevezetésének.
Gondolom, hogy nagy titkot nem árulok el, ha azt mondom, hogy az első egy kanálnyi kóstoló után a gyermekeim úgy néztek ki, mint a kismalacok. Hiába… a rutin nálam is, náluk is hiányzott jócskán. A pelenkában az egy kanálnyi alma nettó 3 perc alatt landolt mindkét utódnál. Gondoltam is, hogy egyszerűbb, gyorsabb, és tisztább meló lett volna egyből a pelusba kanalazni. Bár megjelenési formáját tekintve nem sokban különbözött az input-állapottól, viszont a szaghatás alapján 3 perc elég volt ahhoz, hogy megromoljon… A következő pár alkalommal már kicsit árnyékosabb volt a dolog, aztán lassan hozzászokott a kis gyomruk az új cucchoz. Jött aztán a krumpli, a sütőtök, az édesburgonya, sárgarépa, cékla, avokádó, banán, a gyümölcsökhöz babakeksz. Nos, a babakeksz. A védőnőnk egy konkrét babakekszet javasolt, így a Férjet beküldtem abba a boltba, ahol lehetett kapni. Arra gondoltam, hogy mégis jobb lesz, mint a háztartási keksz, nincs benne cukor, és ezer más olyan dolog, amivel egy 5-6 hós gyermeknek nem kell okvetlenül találkoznia. Csalódnom kellett. Ugyanis a cukor mindjárt a második helyen állt az összetevők között (aki nem lenne jártas a témában: az összetevőket mennyiség szerint csökkenő sorrendben sorolják fel, tehát az az első, amiből legtöbbet tartalmaz, és legutolsó a sorban, amiből legkevesebbet). Előnye abban állt, hogy pillanatok alatt össze lehetett morzsolni. Lehet persze szórni a köveket, hogy minek egyáltalán a gyümölcshöz bármit adni, miért nem jó magában. Nos, azért, mert ha csak a gyümölcsöt adom, akkor nemhogy 3 órát nem bírnak ki a következő étkezésig, de másfelet sem nagyon. Én pedig önző, könyörtelen dög lévén nem kívántam a gyermekeimet másfél óránként táplálni (az igény szerinti szoptatásnak viszont elkötelezett híve vagyok – amennyiben az igény 3 óránként jelentkezik. Különben nem, mert ennél elkötelezettebb híve csak az első két hónap túlélésének vagyok. Természetesen ezek kizárólag normál körülmények között, normál súlynál, stb. értendők).
Nem szólhatok egyet sem, az eddig eléjük tett ételek közül egyetlen egyet utasítottak vissza. Botmixer híjján villával törtem össze a krumplit és a sárgarépát némi húsleves kíséretében, és túlzottan darabosnak találták. Az 5. (per fő) fuldoklási kísérlet után feladtam.
A fentieken túl (vaníliás) rizspépet is esznek a gyerekeim. Tudom, néhányan most a szívükhöz kapnak. Ők nyugodtan könyveljenek el felelőtlen, lusta anyának, mert műcucc, és mert különben is, miért nem adok nekik uzsonára is gyümölcsöt. A rizspépet imádják, két pofára tömik. Tovább megyek. Mióta Marciról kiderült, hogy enyhe tejfehérje-allergiája van, ő sinlacot eszik uzsonára, amire olyan reakciókat kaptam, mintha legalább nutellás chips-szel tömném a mogyoróallergiás gyereket. Mivel ez utóbbinak olyan szar íze van (szeritnem), mint a főzelékhez készült rántásnak, ezért gyümölcsöt is teszek bele. Most próbálgatjuk a húslevest, benne főtt krumplival, répával, és husival. Ezt (is) imádják. Nyilván, mert végre ÍZE van. 🙂 Tartok itthon kész bébiételeket is. Első sorban a saját kertben megtermett zöldésgeket használom (valamint az ősökében, anyóséban), de banántermelésben még nem vagyok túl jó, úgyhogy azt kénytelen voltam boltban venni. 😀 A húsokat dettó. Tervben volt ugyan a saját baromfiudvar létrehozása is, (csak tekintve, hogy a kutyáim alapelve az, hogy a mi mozog, az ellenség: macska, madár, mókus pl.) ezt most inkább passzoltuk. Hiába etetném itthon csupa bio cuccal, amikor közösségbe kerülnek, már mindenképp találkozni fognak a nem bio élelmiszerekkel is, és jobb, ha nem akkor éri őket a sokk. Tudom, hogy még sok-sok minden van, amit már ehetnének a kölykök, és még nem kaptak, szép lassan azonban ezek is sorra kerülnek. Ilyen pl. a spenót, szelőtök, gesztenye, brokkoli. Hirtelen ezek jutottak eszembe. Most már lehetne nekik kiflit is adni. Na nem kell még a fogak kibújását segíteni a kiflicsücsök rágcsálásával, mert a fogak még valahol mélyen pihengetnek… Hozzáteszem, Marcinál reménykedtem pedig abban, hogy ez a nyűgösködés, éjszakai (ezerszer) felsírás ennek a jele, de a védőnő, és a gyógytornász is azt nyilatkozta, hogy ebből még nem mostanában lesznek fogak. 🙁 Jövő hónaptól kaphatnának tejterméket is, addigra kiderül, hogy Marcinak a bőre jobb lesz-e, ha szarrá teljesen szétbontott tejfehérjés cuccokat kap.
A kajáikat egyelőre botmixerrel pépesítem. Próbálkoztam már azzal, hogy kicsit darabosabbra hagyom… Lilla néhányszor a megfulladást színlelte ennek következtében. A királylánynak lényegében a nanorészecskéknél nagyobb darabok már a torkán akarnak akadni… Persze próbálkozunk, a gyümölcsös dolgaikhoz szoktam némi almareszelőn reszelt almát is dobni, hogy szokják a darabosabb kaját is… mert a pörköltet nokedlival nem szándékozom majd turmixolni. 😀 Igaz, az még nem is mostanában lesz. 😀
Itt tartunk jelenleg. Általában egész jól megy már a kanalazás, kivéve azt, amikor nyűgösek. Olyankor van brümmögés, fejrángatás, előredőlés, minden, csak enni ne kelljen, vagy legalább a lehetséges maximális módon összekenjünk mindent (lehetőleg céklával). 🙂
Kedveljétek a blog facebook oldalát, hogy mindig értesüljetek a friss bejegyzésekről, vagy iratkozzatok fel a blogkövetésre. 
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: