Ahogy néhány bejegyzéssel ezelőtt ígértem, jöjjön a gyermekholmi börze a másik oldalról megközelítve.
Bár már augusztus végén be kellett jelentkezni a börzére, nem volt meglepetés a dátum, mégis úgy alakult, hogy az árusítandó dolgokat előző este sikerült csak összeraknom, beáraznom. Már itt rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb. Pl:
az árazáshoz NEM jó a “postit”, mert az első adandó alkalommal lejön. Azt monitorra, papírra való ragasztásra találták ki, NEM ruhára. Ezzel ellentétben a régi, békebeli árcédula, netán kis méretű etikett, amit tekercsben lehet kapni, na az jó (lett volna, ha van).
Érdemes szétválogatni a ruhákat fajtánként és méretenként, mivel a harmadik kupac után már úgysem emlékszik az ember lánya, hogy az előző kupacban a rugikat mennyire árazta be. Nem gáz, mert a helyszínen is lehet még engedni az árból, csak praktikusabb, ha nem kell ott vacakolni vele.
Árazás közben hasznos dolog a patentokat bekapcsolgatni. Egyből az is kiderül, ha nem jó, netán kiszakadóban van, és egy gyors pillantás, hogy nem foltos-e. Az én ruháim között akadt néhány (hála annak, hogy a gyerekeim vasat szednek), azokat 100-200 Ft-ért adtam (volna).
Bepakoláskor a dobozok állapotát ellenőrizzük. Az egyik már a behordásnál félig megadta magát, a ragasztása nem bírta.
Ha van hely, lehetőség, érdemes sztendert vinni (a vállfákról se feledkezzetek meg). Az egyik multinál jó előre beszereztem, amikor akciós volt, majd a börze ideje alatt az autóban pihengetett, mert én bizony a vállfákat elfelejtettem. Erre a kismama holmikat szerettem volna felakasztgatni… majd legközelebb. Akár a hálózsákok, fodros-bodros kislány ruhák, és a kabátok is jobban szem előtt vannak fellógatva, az eladási esélyeket (talán) így is növelve. 🙂
Az asztalok alatti helyekre lehet nagyobb kosarat kipakolni használt cipőkkel, játékokkal. Nálam ugyan még nem játszottak ezek az áruk, máshol viszont praktikusan megoldották. A cipőkből csak fél párakat tettek ki. Kevesebb helyet foglal, a kínálat mégis látszik, és – bár távol álljon tőlem, hogy lopással gyanusítgassak bárkit – nem érdemes elemelni sem fél párat. Játékokkal még egyáltalán nincs tapasztalatom. Az egyik bébitornázót ugyan szerettem volna eladni, de a nagy kapkodásban az is itthon maradt.
Tápszerek – a helyi börzén azt is lehetett volna árulni, szintén lett volna néhány dobozzal. Persze ez is kimaradt, szóval majd a legközelebbire… Minőség megőrzési időbe még bőven beleférünk. 🙂
Érdemes időben érkezni, mert akárhol is rendezzék a börzét, az épülethez közeli parkolóhelyek pillanatok alatt megtelnek, és marad a több 100 méterről való cipekedés. Praktikus “füles” dobozokat vinni, ha nem túl nagyok, kettesével tudjuk vinni őket (az egyik pelenka márkának szuper jó dobozai vannak, én ezeket használtam a már kinőtt ruhák tárolására is).
A kipakolásnál aztán látszott, hogy nagyon hiányzik a rutin. 🙂 Háromszor raktam át a doglokat. Végül győzött az az elv, hogy egy méret egy sorban. Tekintve, hogy még nem rendelkeztem nagy mennyiségű áruval, így külön tudtam tenni a bodykat, rugikat, nacikat, pólókat, sapikat, egyebeket, így nagyon jól átlátható volt az egész. Ahogy nőnek a gyerekek, és egyre több holmi lesz, gondolom, hogy ez majd változik, az apró stócokból kisebb-nagyobb kupacok lesznek…. már ha ilyen lesz az eladási statisztikám. Mert akkor rátérnék a lényegre: Összesen 4 rugit, 3 bodyt sikerült eladnom. Mindezt 8 és fél 9 között. Valamikor 11 körül 2 percre átsétáltam az egyik ismerősömhöz, ez elég is volt arra, hogy egy potenciális vevőt (gömbölyödő pocakos kismama) elszalasszak. Ezen kívül sajnos érdeklődő se nagyon volt. Pedig minden arra járótól megkérdeztem, hogy segíthetek-e. Egyrészt mert én ilyen kedves vagyok, másrészt sokkal könnyebben viselem, ha magam túrom össze a ruhákat, mintha más teszi ugyanezt. 🙂 Körülnézni nem tudtam a többi “standon”, pedig néhány dolgot igazán vehettem volna még. A börze 12-ig tartott, én pedig úgy negyed 12 körül kezdtem összepakolni.
Nem mondom, hogy csalódás volt, egy (első) tapasztalatnak megteszi.
Mert:
A gyerekeim csak 7 hónaposak, tehát viszonylag szűk rétegnek tudtam megfelelő árut adni.
Azok a vásárlók, akik ezt a méretet vásárolják a.) első gyerekes anyukák /vagy nagymamák, vagy ismerősök, stb, ők még inkább idegenkednek a használt holmitól, ezért megveszik újonnan, vagy b.) nem első gyerekesek, akkor általában az előző gyerekről maradt ruhákat használják. Tehát hozzám kb. azok jönnek, akik nem első gyerekesek, de vagy lányuk van, és most fiút várnak, vagy fordítva. 🙂 Vagy az az elvetemült első gyerekes, aki – hozzám hasonlóan – úgy vélekedett, hogy nem áll meg a növésben a gyerek, ha használt ruhát ad rá. 🙂
Annak a rengeteg pénznek nagy részét, amit a fent felsorolt áruk eladásával szereztem, elköltöttem Lillának egy – használt – márkás, virágmintás, nagyon cuki hálózsákra. 🙂
Decemberben folyt. köv., akkor egy városi börzére megyek, várhatóan nagyobb forgalmat bonyolítok majd, mint itt helyben. 🙂 Az ottani tapasztalatokról is beszámolok természetesen. 🙂
Kedveljétek a blog facebook oldalát, hogy mindig értesüljetek a friss bejegyzésekről, vagy iratkozzatok fel a blogkövetésre.