A Cafeblog bloggereinek kezdeményezésére a múlt héten útjára indult a “Vallatószék”nevű projektünk, amelyben hétről hétre újabb blogger válaszol a neki szegezett kérdésekre.
Ezen a héten átvettem a stafétát Nyuszogások Tündétől. A kérdésre adott válaszokból ezúttal Brigit, a Grafoterápia blog szerzőjét ismerhetitek meg kicsit közelebbről. Íme tehát faggatózásom eredménye:
Tankcsapda, foci… Nem tipikusan csajos dolgok. Barátokat is inkább a fiúk között szerzel?
A baráti köröm nemi eloszlása vegyes. Vannak olyan barátnőim, akikkel együtt járok focimeccsre és Tankcsapda koncertre, de olyan fiú barátaim is vannak, akikkel meg fotókiállításokat nézünk meg és közösen főzünk. Úgy gondolom, hogy a mai világban már nincs értelme kijelenteni, mi a csajos és mi a pasis dolog. Egy nő akkor is lehet nőies, ha szereti a focit, a rockot meg a sört, ahogyan a férfi akkor is lehet férfias, ha szoláriumba jár. 🙂
Sok az “ilyen is csak velem történhet meg” sztori – ezek a helyzetek tényleg csak úgy megtalálnak, vagy tudod, mikor és hol hívtad ki a sorsot magad ellen?
Ezek tényleg csak úgy megtörténnek. Szerintem mindenkivel történnek ilyesmik, akár vicces, akár szomorú dologról van szó, csak hajlamosak vagyunk elsiklani felettük.
Szépszemű, az indiai, Nemtudomki, Futballhuligán… Eltűntek az életedből, vagy szándékosan nem írsz már róluk?
A Szépszeműt kitakarítottam az életemből, Futballhuligán pedig nem igazán örült, hogy kiblogoltam, így róluk szándékosan nem írok már. Az indiait lezártam, egészen eddig (míg nem olvastam a kérdésedet) nem is jutott eszembe. 🙂 Nemtudomki állandó szereplője még mindig a blognak és az életemnek is, hiszen ő az egyik legközelebbi barátom.
Depresszió. Nyíltan, őszintén írsz róla. Ez is grafoterápia, vagy inkább felhívás, figyelmeztetés mások számára?
Is-is. Mikor depressziós lettem, sokáig nem írtam, és azóta sem ragadtam billentyűzetet, mióta ezt megírtam. Nem könnyű, hiszen valamit újjáépíteni mindig nehezebb, mint lerombolni. Így van ez a lelki dolgokkal is. Bár ez a poszt inkább figyelemfelhívás volt, mert én abban a szerencsés helyzetben voltam/vagyok, hogy volt azért mellettem jó pár ember, akivel nyíltan és nyugodt szívvel tudtam beszélni erről. Szóval ezzel a bejegyzéssel az volt a célom, hogy egyrészt a depressziósokhoz szóljak, mert ez nem szégyen. Másrészt a környezetük figyelmét is szerettem volna felhívni a depresszióra. Hiszen ha valaki nem kap időben segítséget, akkor annak nagyon komoly következményei lehetnek. Tudom, miről beszélek, mert keresztülmentem ezen, viszont ismétlem, nekem szerencsém volt és a barátaim észnél voltak helyettem akkor is, amikor én nem voltam képes rá.
Vidéki lányként mit gondolsz, mi a legnagyobb különbség a vidékiek és a főváros népe között? Hol könnyebb, hol jobb az élet?
A vidéki és a városi élet közötti legnagyobb különbség szerintem a kényelem. Itt a fővárosban minden szempontból el vagyunk kényeztetve: éjjel is bármikor hazajutok, hiszen 10 percen belül éjszaka is jön valami, mexikói kaját kívánok és lemegyek a sarokra a mexikói étkezdébe, és még sorolhatnám. A szülőfalumban ez máshogy megy. Például nemrég jártam otthon és nem kaptam egyik boltban sem cukormentes kólát, mert nincs rá igény. Így felültem a vonatra, bementem a városba, vettem kólát meg cigit, vártam egy órát, hogy hazajuthassak és kész. Budapesten ilyen nincsen. Nagyon szeretem Budapestet, imádok itt élni, mert teljes mértékben kielégíti az igényeimet. Viszont otthon is nagyon jó, mert teljesen más. Csend van és látni a csillagokat, ez pedig a fővárosban nem igazán fordul elő. Szóval nem tudok különbséget tenni abban, hogy hol jobb és melyik a jobb, mert mind a főváros, mind a vidék a maga valójában szép.
Sokszor kezdted már újra. Mi ad erőt abban, hogy újra és újra fel tudj állni?
Ezt a kérdést számtalanszor felteszik nekem és soha, senkinek nem tudok rá válaszolni. Nyilván az lehet az oka, hogy 17 éves korom óta a saját lábamon állok (a szó legszorosabb értelmében) és megtanultam túlélni. Mint szinte minden, úgy ez is megtanulható, mert egy idő után az ember zsigerből tudja, mi a következő lépés.
Briginek köszönöm, hogy válaszolt a kérdésekre. A jövő héten ő veszi át a stafétát, vallatóra fogja a Nyuszogások blog szerzőjét.
Ha kíváncsiak vagytok még valamire, vagy jobban megismernétek Brigit, írjatok a Grafoterápia blogon vagy kattintsatok a Facebook oldalára!
