Bababörze reloaded. Avagy nem vesztem el…

Az utóbbi napokban kitölti minden szabad percemet a kinőtt bébiruhák szortírozása (és ezzel párhuzamosan fotózása, valamint fb-os csoportba történő feltöltése). Hogy mindezt miért?

Elmesélem:

Február elején ismét bababörzén jártam, ezzel új tapasztalatokra tettem szert.

1. Ha baromira sűrűn esik a hó, és még a szél is fúj, a bababörzére kilátogatni szándékozó emberek kb. 50%-a más (lehetőség szerint otthoni) programot talál ki

2. A “kedves vevő” fogalom új értelmet nyer, miután a páciens az asztalra helyezett áruk 80%át széttúrta  átforgatta, és vásárlás nélkül, netán 1 db 200 Ft-os body megvásárlása után továbbáll.

3. Ha 10 mp-nél többet kell várni arra, hogy a megfelelő méretű / színű / fazonú ruhadarabot előteremtsd, akkor faképnél hagynak (esetenként szó nélkül)

4. Ha 1 órán belül van 3 vásárló, szinte egyértelmű, hogy ugyanabban a percben lépnek az asztalhoz, és kihasználva a szétszórtságot, mértéktelen alkudozásba kezdenek.

5. Ha az elmúlt fél órában egy lélek sem kacsintott a stand fele, és veszed a bátorságot, hogy az épp arra járó ismerőssel csevegésbe kezdj, azonnal mindenki nálad akar vásárolni… Már gondolkodtam, hogy rendszeresítenem kellene egy ismerőst az asztalhoz. Ki tudja. Talán ez vonzza a tömeget. 😀

6. Hiába kérdezem meg minden potenciális vásárlótól, hogy segíthetek-e, akadnak olyan bunkók rendkívül önálló, független emberek, akik miután a sablon “csak körülnézek” szöveg után felfordítják az asztal tartalmát, végül sóhajtoznak, hogy az ő gyerekeiknek sajnos mind kicsi. Amennyiben megosztanák velem a – nyilván szupertitkos – információt, hogy MEKKORA méretű ruhát, vagy egyáltalán MIT keresnek, megspórolhatnának maguknak egy csomó időt, nekem meg egy kisebb idegbajt, és az arra irányuló törekvésemet, hogy a hátrahagyott kuplerájból egy vevőcsalogató standot hozzak létre.

7. NINCS olyan, hogy ELÉG hely egy standon. Bizonyára ennek tudható be, hogy egy-egy kupacnyi ruha rendszeresen a földön landol. Azt feltételezni, hogy a vásárlók döntögetnek, nyilván nem opció.

8. Ha elhatározom, hogy márpedig azért sem cipelem a dög játszószönyeget / bébitornázót, mert a kutyának sem kellett az elmúlt X alkalommal, a mellettem levő asztaltól drágábban megveszik ugyanazt a típust.

9. A mellszívónak egy darabja kimaradt a dobozból. Mindez az eladást megelőző fél percben derült ki. = Üzlet stornó.

10. Ha (tényleges) méret szerint vannak összekészítve a ruhák, a sok ide-oda rakosgatástól a 3. órában már fogalmam sincs, hogy azért van a 62-es méret az 56-osok között, mert ténylegesen akkora, vagy azért, mert nem került vissza a helyére.

11. Ha a folyosó közepén van az asztal, a végén hömpölyög a tömeg, ha a végén, akkor a közepétől a másik irányba. Ez Murphy.

12. Minden (arra járó) kismama legalább 44-es méretet hord. Ki fogja megvenni így az én 36-os kismama gönceimet???

13. A világoskék sapka rózsaszín mintával öngól (ezúton is köszönöm annak a rokonnak, aki megajándékozott vele). Fiúnak lányos, lánynak fiús. Kösszépen.

+1. Akadnak olyan leleményes kolleginák, akik körbeszaladnak a börzén, megvesznek néhány olcsó (leginkább) játékot, majd az alsó szinten kétszeres áron árulják. Persze nem tilos. Mindenki úgy keres pénzt, ahogy tud. Csak hát…