Történt egyszer (pontosabban tavaly, néhány héttel a gyermekek születése előtt, és utána), hogy a Férj küldetést teljesített. Mégpedig néhány dolog beszerzésével bíztam meg. Mellszívó, cumik, vérnyomás mérő, stb. A választás azért esett az egyik gyógyászati segédeszköz boltra, mert tudtunk náluk egészségpénztári kártyával fizetni, nem kellett a számlát küldöztegni, stb. Rutinos versenyzőként felhívtam a boltot, megbeszéltem, hogy mit szeretnék, mi az, ami van, mennyiért.
Ezt követően a Férj beillesztette a napi programjába (ami nem kis teljesítmény volt, tekintve, hogy a bolt nyitva tartása úgy néz ki, hogy: H-P 10-12, 14-16. Pont. Ennyi.) Na sebaj, bekocogott, megvette. A csomagot megkapván látom, hogy a megbeszélt kézi mellszívó helyett egy elektromosat hozott. Elmondása szerint a boltos néni azt mondta, hogy az elektromosat beszéltük meg. (Persze a Férj zsebében ott volt a telefon, megkérdezhetett volna engem is, de ezen már nem is akadtam fenn). Szuper. Oké, jó lesz (vagy nem, majd meglátjuk). Jó volt… 3 hónapig bírta a strapát kb., aztán vihettük vissza. A fent említett rendkívül vásárlóbarát nyitvatartási idő miatt kb. 2 hónap múltán sor is került erre.
Bekocogok, elregélem az eladó hölgynek, hogy mi a bánatom, szeretném kicseréltetni a készüléket. Mire válaszként azt kapom, hogy ott van a magyarországi forgalmazó neve, telefonszáma, címe, küldjem vissza én, mert ők csak a vásárlástól számított 3 napon belül foglalkoznak a reklamációval. Pillogtam néhányat, de kellő rutin híján bevettem a sztorit. Az összes angyalok, és aprószentek felsorolása után hazaérve felhívtam a forgalmazót, aki először ugyan felvette a telefont, de amikor elmondtam, hogy mi a gondom, közölte, hogy téves, ezt követően pedig hiába hívtam. Barátunk: az internet segítségével sikerült aztán megtudni, hogy a magyoroszági forgalmazó immáron befejezte eme tevékenységét, úgyhogy előre örültem neki, hogy ismét a kedves eladó nénihez kell mennem.
Mivel bokros teendőim nem tették lehetővé, hogy megkíséreljem újra a reklamációt, a Férjre jutott a hálás feladat. Közben kiokosodtam a reklamáció-ügyben is: nyugodtan vissza lehet vinni az üzletbe 3 napon túl is a vásárolt terméket, a néni csak le akart építeni. Sőt, megbíznató forrásból tudom, hogy akár a garancia lejártát követően is lehet kérni az eladót, hogy ő intézze a javíttatást – természetesen a felmerülő költséget a vevőnek kell állnia. Nos, ott tartottunk, hogy a Férjen volt a sor (no és a világ szeme), hogy elintézze a szerencsétlen mellszívó sorsát. Kitöltötték a papírt, a számla másolatra rákörmölte, hogy visszautalásra átvette (dátum-aláírás-bélyegző). A pénz azóta sem érkezett vissza sem az egészségpénztári számlára, sem a saját bankszámlaszámra. Ennek a történetnek itt még nincs vége, pedig a számlamásolaton 2014.09.14 szerepel, mint átvétel dátuma…
Nyilván itt sokan kérdezhetik, hogy miért most dohogok. No, történt aztán – mintegy két hónappal ezelőtt – hogy egymás után az összes bébiétel melegítőnk tönkre ment. Kettőt egy nagy bababoltban vettünk (innét is csókoltatom őket, hogy a reklamációt követő napon SMS-ben értesítettek a reklamáció jogosságáról, és a következő látogatásomkor mindenféle felesleges mellébeszélés nélkül feltöltötték egy kártyára az árát, amit korlátlan ideig levásárolhatok). A gond – természetesen – újfent a gyógyászati segédeszköz boltban vásárolt melegítővel volt. Rám került a sor, hogy reklamáljak (mert nekem olyan jól megy). Ki hinné, de megint a 3 napos történetet adta elő a hölgy. Erre – rutinos versenyző lévén – megkértem, hogy mégis mutassa már meg, hogy erről melyik törvény rendelkezik. (A 3 nap ugyanis arra vonatkozik, ha a termék eleve hibás.) Nem kaptam választ, helyette azt kezdte firtatni, hogy mennyi garancia van a készülékre. Pechje volt ismét, mert a dobozra nagy piros betűkkel ráírták, hogy 3 ÉV GARANCIA. 😀 Így hát a számlát az orra elé dugva, nagy duzzogva belátta, hogy nincs más hátra, meg kell mozdulni. (Ez egyébként láthatóan a fizikai fájdalom határát súrolta nála).
Átvette ezt a kütyüt is, és mondta, hogy majd jövő hétfőn megy arra a területi képviselő, és megmondja, hogy mi legyen. Már itt tudtam, hogy ebből nemhogy jövő hétfőn nem lesz semmi, de még 2 hét múlva sem. Aztán ha már ott voltam, és kellőképpen felpaprikázott a huzakodásával, mondtam, hogy nem lenne rossz, ha a mellszívó árát is végre visszautalnák. Erre volt nagy hümmögés, hogy “Hát azt még nem kapták meg???”. Ami a pulton körülnézvén egyáltalán nem volt csoda, mert a kupleráj szó nem írja le megfelelően azt az állapotot, ami ott uralkodott: Receptek egymás hegyén-hátán, egyéb papírokkal megtűzdelve. Nem vagyok egy rendmániás, azon viszont kicsit sem csodálkoztam, hogy itt a papírok csak úgy eltűnnek…
A visszautalás meg nem történtét konstatálva előhúzott egy nyomtatványt, aminek valamiféle visszautalás volt a neve. Bemondás (!!!) alapján kitöltötte az összeget, a vásárlás dátumát, és megegyeztünk, hogy telefonálok a pontos bizonylatszámmal, és a visszautaláshoz szükséges egészségpénztári számlaszámmal. A pénztárral még volt egy levélváltás, hogy milyen számlaszámra, milyen közleménnyel történjen az utalás, így pár napot igénybe vett a dolog. Végül azt a tájékoztatást adták, hogy a saját számlánkra utaltassuk a pénzt, és azt teszünk vele, amit jónak látunk, ha be szeretnénk fizetni, befizetjük, ha nem, nem. Amint megkaptam a választ, telefonáltam az üzletbe. Hölgy közölte, hogy ha egészségpénztári dolog volt, akkor csak az egészségpénztárnak utalhatják vissza. Szuper. Felajánlottam, hogy azonnal átküldöm a tájékoztatást, amit írásban kaptam, aztán mégsem volt rá szükség. Bemondtam a saját bankszámlaszámomat, visszaolvasta, és megígérte, hogy átadja az utalásokkal foglalkozó kolléganőnek. A kérdésemre, hogy mikor számíthatunk a pénzre, az volt a válasz, hogy (most biztos meglepődtök): jövő héten. Bizonyára valami gond van a naptárunkkal, mert azóta nem egy, de 6 jövő hét is eltelt nálunk, a pénz pedig még mindig sehol, ahogy a bébiétel melegítőről sem volt semmi hír…
ami “basz”-szal kezdődik amit később bizonyára megbánok. Aztán pár órával később újra hívott, akkor már lehiggadtam annyira, hogy nem küldtem el mindjárt az első körben a sunnyogósba, csak azután, hogy közölte, hogy (és most figyeljetek!!!) NEM SZÓLTAM VISSZA A BANKSZÁMLA SZÁMMAL KAPCSOLATBAN, utalnák a pénzt, de nem tudják, hogy hová. Na ezen a ponton kibújt belőlem az állat. Mert oké, hogy egy köcsög, nemtörődom, lusta, némber hölgy, ezt még elnéztem volna neki, ha szépen elnézést kér, hogy eddig tartott, és elmondja, hogy sajnos nincs meg a bankszámlaszám, amit a múltkor bemondtam, és szíveskedjek még egyszer megtenni, másnapra a számlán lesz a pénz, a bébiétel melegítőért, pedig bármikor mehetek. De nemhogy nem ez történt, de úgy lett beállítva a sztori, mintha én szartam volna bele az egészbe, és miattam nem jutott előrébb a dolog. Van pár dolog, amit nehezen tolerálok, ez a fajta viselkedés, és a szimplán hülyének nézés a top 10-ben van.
És nem fogjátok elhinni, mi történt! A héten kaptam egy sms-t, hogy lehet menni az ételmelegítőért. Neeem, ne gondoljátok, hogy a pénz is megérkezett, ne legyünk telhetetlenek. A Férj másnap arra is biciklizett (hehe, jó vicc, nem ült biciklin néhány éve. De jól hangzott, nem?), bekészítve a kötekedős hangulatát… csakhogy hiába, mert az ajtón egy kiírás várta, miszerint szabadság miatt zárva tart a bolt.
Pillanatnyilag ennyi a történet, de a mai napon új lendületet kap a dolog, ugyanis beszkennelem a számla másolatot a tavaly szeptemberi átvétellel, és elküldöm az e-mail címükre néhány szóval kísérve, valamint a bejegyzés linkjével.
Azt pedig nagyon remélem, hogy a kedves hölgyet iziben elküldik egy “ügyfélbarát reklamáció-kezelés” témájú tréningre, mert amit ezen a címen művel, azzal az egész cégcsoportot lejáratja. Nagy titkot pedig ezzel nem árulok el: én senkinek nem ajánlom őket!
Szóval összefoglalva:
Hibás terméket a vásárlástól számított 3 napon belül vissza lehet vinni, cserekészüléket kérni, vagy a VÉTELÁRAT visszakérni.
Garanciális terméket a számlával és a garancia papírral (= Jótállási jegy) a vásárlás heléyre vissza lehet vinni, és kérni a javíttatását, vagy cseréjét (természetesen RENDELTETÉSSZERŰ használat során keletkezett hibákról beszélünk. Ha a mobilt beleejtettük a vízbe… nos, az nem számít annak) A fenti esetben – mivel a magyarországi forgalmazó eltűnt – sem a javítás, sem a csere nem volt lehetséges, így a vételár visszautalása a megoldás.
Garancián túli meghibásodás esetén is visszavihetjük a terméket a vásárlás helyére, de a javíttatás során felmerült költségeket magunknak kell állnunk.
Általános dolog, hogy a kereskedők a termék árának levásárlásával próbálják befogni a polgárok száját, DE (idézet a fogyasztóvédelem hivatalos honlapjáról): “Szabályosan jár-e el a kereskedő, ha le akarja vásároltatni a termék vételárát? A levásároltatást a magyar jogrendszer nem ismeri, tehát a kereskedő nem jár el szabályosan abban az esetben, ha nem adja vissza a pénzt, hanem ragaszkodik ahhoz, hogy a fogyasztó vásárolja le a vételárat az üzletben.”
A hibás termékről minden esetben jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek egyik példányát a vásárlónak meg kell kapnia!
Végső esetben nyugodtan kérjük el a vásárlók könyvét. Ebben az a jó, hogy az eladóban már csak a könyv említésére is megfagy a szar ha csak el akartak hajtani minket a problémánkkal, a vásárlók könyvének említésére mindjárt készségesebbek lesznek. Lévén, hogy az ottani beírás egy példányát a Fogyasztóvédelemnek meg kell küldeniük, valamint 30 napon belül írásban kell válaszolni a felvetett problémára, ezt a legtöbb kereskedő igyekszik megspórolni. Arról nem beszélve, hogy egy esetleges ellenőrzést a hatóságok általában a vásárlók könyvének bejegyzéseinek tanulmányozásával kezdik…
Ha végképp nem jutunk előrébb a problémánk megoldásával, forduljunk a Fogyasztóvédelemhez.
Ezek talán a legfontosabb tudnivalók, bővebb információkat jótállási feltételekről, értékhatárról a Fogyasztóvédelem honlapján találhattok.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, vagy kedveld blog facebook oldalát, hogy értesülj a friss bejegyzésekről! 🙂
