Komolyan mondom, nem értem én, hogy miért velem történnek mindig ilyenek.
A történet úgy kezdődött, hogy a gyerekeim kb. 10szer pisilték telibe a digitális lázmérőt, miközben mértem a lázukat. Az első után egyből gondoltam, hogy ennek most Sanyi, de képzeljétek: túlélte.
Ezek után már nem csináltam ügyet belőle, majd kiszárad, meg különben is. Van egy tartalék lázmérőnk. 😀 Aztán egyszer csak nem mutatott semmit (elemcsere sem segített rajta). Egy ideig szépen elvoltunk így, csak aztán a tartalék cucc is “vizet” kapott. Na, gondoltam, itt az ideje beruházni egy újra. (Tavaly karácsonyra mondjuk pont kaptunk egy infrás homlok lázmérőt, csak miután néhányszor kipróbáltam, és átlagosan 1,5-2 fok (!!!) különbséggel mért, mondtam az ajándékozónak, hogy akkor köszönjük, nem kérjük, mert nem annyira mindegy, hogy a gyereknek 36, vagy 38 a hője…)
Szóval kedvenc gyógyszertáramba be, ezer forintos, flexibilis végű, 10 mp-es lázmérő megvásárolva, boldog mosoly az arcomon. (Igazán könnyű boldoggá tenni, de tényleg! :D)
Első lázmérést az elsőszülöttem végig ordítja. 😮 Gondoltam is, hogy a beste kölykének nem felel meg a 21. század flexibilis találmánya??? Aztán a mérés utáni pucoláskor megértettem az ordítás okát… Hát gyerekek! Ilyet még nem láttatok! A flexibilis végű, gyerekeknek (is) kitalált lázmérő vége SORJÁS!!! Már hogy a gumírozott műanyag éle nincs eldolgozva, tehát a szerencsétlen gyerek popóját felsértette, azért ordított…
Reklamálásban jó vagyok, ezt már tudhatjátok. Gyógyszertárba vissza, előadom a problémámat, amire válaszul közlik, hogy nem vehetik vissza, mert a használt lázmérőt ők már nem tudják eladni másnak. 😮 Mivaan??? Nem azt mondtam, hogy adják el másnak, hanem hogy küldjék vissza a gyártónak, hogy próbálja ki análisan, majd mesélje el az élményeit… De nem. Hónaljban simán használható. Így utólag már tudom, hogy kicsit nyakaskodnom kellett volna, mert az egy dolog, hogy egy hibás terméket kicserélnek egy jóra (az összes készleten levő ugyanilyen fos volt), ha minőségi kifogás merül fel. Erről persze szó sem esett, hanem az, hogy a reklamációt sem továbbítják a gyártó fele, az kicsit sok.
Fontolgattam, hogy megkeresem a gyártót direktben, aztán – idő hiányában – inkább bementem simán egy másik gyógyszertárba, végig tapiztam az összes lázmérőt (nem, ki nem próbáltam! :D), és megvettem egy tök sima digitálisat, aminek még a vége sem flexibilis (viszont a gyerekeim nem visítanak lázméréskor). Ha netán valamelyik nap birkózó szart reggelizek, lehet, hogy még megírom azt a levelet, egyelőre viszont beérem azzal, hogy van használható lázmérőnk…
Eddig a lázmérő története. A mai sztori után viszont fontolgatom, hogy ha ismét a múltkori picsa hölgy akar kiszolgálni, akkor inkább kifordulok onnét, és megvárom, amíg lesz más “ügyfele”, vagy keresek egy másik gyógyszertárat.
Ma csupán annyit sikerült elintéznie, hogy kilincselhessek egy kört Marci dokijánál, mert az 5 adag felírt gyógyszer helyett – manuálisan – 1 dobozzal sikerült bevinnie. A receptet már beregisztrálta (vagy mi), egészségkártyával kifizettem, ezért már nem tudta stornózni, és újra felvinni. Szóval most irathatom ki a másik 4 db-ot is. Kedvem lett volna azt mondani, hogy ha elbszta, akkor most javítsa is ki, de jólneveltségem megakadályozott ebben. Viszont gondolkodom rajta, hogy inkább beküldöm a Férjjel a recepteket a városi gyógyszertárba, mert kezd kicsit sok lenni a bénázás. Lényegében oda is be tudok szólni, hogy rendeljenek tápot, és Marci gyógyszerét, lázcsillapító és C-vitamin pedig ott is van raktáron…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: