Azt hiszem, hogy ha valaki még egyszer megemlíti, hogy amikor a gyerekeim alszanak délután, én is dőljek le – mert már elviselhetetlen vagyok -azt egyszerűen egy kanál vízben megfojtom.
Nem csak azért, (mert agresszív, és brutális vagyok) mert addig tudok valamit csinálni, amíg ők alszanak, hanem főként azért, mert az elmúlt -közel 2 évben – nem fordult elő olyan, hogy az elhatározásomat 10 percnél több alvás követte volna. 10 perc alvás után pedig zabos vagyok! NAGYON ZABOS. Még annál is rosszabb, mintha eleve nem aludtam volna.
Ilyenkor az én két magzatom rendre felváltva alszik, hogy legalább egyikük szórakoztatni tudjon…
Az érzést gondolom ismeritek, amikor egész nap arra vársz, hogy végre párnát érjen a fejed, számolod vissza a másodperceket, rákészülsz, leteszed a fejedet, és ez akárhányszor megtörténik, megszólal a telefon. Ez nem ugyanaz, de hasonló. Kib. idegesítő. És ilyenkor megfogadod, hogy kikapcsolod a telefont. Én is megfogadom, hogy kikapcsolom mindkét gyereket… Ja, hogy őket nem lehet. Hát ezért nem dőlök le. Pont.
A másik kedvencem, hogy a takarítás megvár. Aha, igen. Valóban. Még egyszer sem csinálódott meg magától. Attól sem félek, hogy egy szép reggel úgy ébredek, hogy kitakarítódott a ház, amíg aludtam. Csak nem mindegy, hogy a kétháromnégyhetes koszt kell felvakarni, vagy nagyjából rendben van, és csak kis mértékben süllyedek el a szégyentől, ha vendég jön… , és elég “szinten tartani”.
Külön öröm ezt olyantól hallani, akinél enni lehet a földről. De tényleg.
Szóval visszatérve az alvásra… a gyerekek elvileg több, mint 1 órája alszanak, gyakorlatilag pedig Lillát fél órája tettem tisztába (addig nem aludt), most lesz talán csend, Marci viszont több, mint 1 órája alszik, ami azt jelenti, hogy kevesebb, mint 1 óra múlva ébred. Jó eséllyel Lillát is felkeltve.
Akkor most dőljek le? Tényleg?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: