Visszatérés a munkába – vagy mégsem??

Azt gondoltam, hogy a következő bejegyzés majd a bölcsikezdés miatti rinyálásról fog szólni. És képzeljétek el: NEM!

A rinyálás ugyan stimmel, de sokkal inkább a melóról, az új cégről, az új vezetésről, és arról, hogy hozzá kell szoknom valami olyanhoz, amit eddig a cégemtől, a főnökömből nem vártam.

Ahogy azt a korábbi bejegyzésemben már írtam, felhívtak a bölcsiből, hogy mehetnek a gyermekek, és jó lenne, ha tudnék kezdeni a munkahelyemen február 1-jén.

Nem hogy ez nem fog összejönni, de lehet, hogy az egész bölcsi-projekt bukik, mert tökvéletlenül nem lesz munkám… Mert a helyzet pillanatnyilag így áll.

Korábban már írtam róla, hogy a cégemet szőröstől-bőröstől eladták (vagyis eszközöstől-munkavállalóstól pontosabban), és az új cég átvett mindenkit. Engem is. Az új főnököt akárhányszor kérdeztem (karácsonyi vacsora, évközi dínom-dánom) arról, hogy mi lesz a feladatom, ha visszatérek a munkába, minden alkalommal arról biztosított, hogy ugyanaz, amit azelőtt csináltam. Ezért nem is izgultam nagyon (de, izgultam persze). Az eheti munka-megbeszélés alkalmával viszont kerek-perec közölte, hogy a régi munkámat a … kolléganőm csinálja, és meg vannak vele elégedve, valamint maradéktalanul el is tudja látni a feladatot, erre a munkára nincs szükség több munkaerőre. Megkérdezgette még, hogy milyen végzettségeim vannak, fejcsóválva konstatálta, hogy 8 azaz NYOLC órában szeretnék visszamenni dolgozni, és 2 hét türelmet kért, amíg átbeszélik a vezetőség többi tagjával, és találnak (ki) nekem valami tennivalót. Itt legszívesebben ráborítottam volna az asztalt, de – mint tudjuk – ezt politikai okokból nem vette volna ki magát jól, így inkább egy udvarias “köszönöm a lehetőséget, a viszontlátásra” mondattal fejeztem be a találkozót.

Az én esetemben – ikergyermekek után – 3 éves korig jár a gyed, szóval nem kellene (még) nagyon kétségbe esnem, viszont várom a jó ötleteket, hogy mit is csinál ilyenkor az ember lánya?

• visszatáncol, hogy bocsi, csak érdeklődtem, majd jövőre térjünk vissza rá újra,
• alapból nem fogadom el, bármit ajánlanak – előre a 15 év után járó végikelégítésért,
• benyelem, amit ajánlanak, puffogok magamban, amiért azt a melót, amit szerettem, és szívesen csináltam, a kedves kolléganőm csinálja, amíg én majd szart lapátolok más, adminisztratív jellegű munkával töltöm a napot, az eredeti fizetésem feléért (sem). Ez utóbbi persze vízió, azt sem tudom, mit ajánlanak majd, hogy mennyiért, az pedig még nagyobb kérdés).

Itt tartunk tehát most, éljen a gyedről visszatérő anyukák szivatása…

Egyet már eddig is viszonylag tisztán láttam: Ez a vezetés, és a régi vezetés egy lapon véletlenül sem említhető. Mint ahogy egy családi vállalkozás egy tulajdonos-ügyvezetővel az élén nem hasonlítható össze egy konszern egy cégét irányító gazdasági ügyvezetőjével sem.

Csakhogy ez utóbbit jó eséllyel sem megismerni, sem szeretni nem fogom majd.

Ha tetszett a bejegyzés, kedveljétek a blog facebook oldalát! (ugyanide állásajánlatokat is elfogadok!)