A türelem a türelem…
Minden reggel megfogadom, hogy ma türelmes(ebb) leszek, és lehetőség szerint nem gurul el már reggel fél 9kor a gyógyszerem…
Aztán persze mindig jön valami.
- laza kedvtelésből végiglocsolják a poharából a vizet a padlón, miután kezet mostak benne (vagy a gyümölcslevet), ezt napjában többször.
- bepakolják a mosnivalót a wc-be / vizes zuhanyzóba
- körbelocsolnak a wc-kefével
- a kis seprűvel rendet csinálnak a pulton (eddig mindig sikerült elég gyorsan elkapnom a repkedő poharakat)
- egymást gyepálják (oké, ez standard)
- kirángatnak mindent a szekrényből, majd felmosnak vele
- kipakolják szemetest
- bepakolnak a szemetesbe mindent, ami nem oda való (kaja, vadiúj cumi, ceruza, félig megivott ivójoghurt – a teljesség igénye nélkül)
- lerángatják a szárítóról a frissen mosott ruhákat (és felmosnak vele)
- szétszórják az összes újságot
- a mosogatószivaccsal megpucolják a kukát… Oké, csak kívülről, de akkor is… az már kuka.
- a frissen átültetett dracénámra rádobnak egy törölközőt, ennél fogva felemelik, aminek hatására az tőben kitörik, föld a szőnyegre hullik
- felmásznak mindenhová, ahová nem szabad – többszöri tiltás ellenére -, majd természetesen takarnak egy nagyot, ami után jönnek, hogy vigasztaljam meg őket.
- hisztiznek, hogy beszakadt a körmük, de levágni nem hagyják
- kizárólag szaladgálás közben hajlandóak enni, azt, ami a fogukra való
- és a végére a legfrissebb mai… mondom Marcinak, hogy “vigyázz, kutya
szarkaki, bele ne lépj!” Ránéz, és teljes erőből belenyomja a lábát, majd vigyorog, és ismétli: “kutyaszarkutyaszar”. Ennyi.
Ilyen, és ehhez hasonló dolgok történnek velünk nap mint nap, és én egyre kevésbé vagyok meggyőződve arról, hogy alkalmas lennék az anyaságra. Egyszerűen hiányzik belőlem kb. 99%-nyi türelem. Sajnos. 🙁
Persze kérdezhetitek, hogy miközben ezeket csinálják, én hol vagyok… Hát tudjátok… körmöt reszelgetek, és fészbúkozok. 😀
A fenti akciók nem igényelnek több időt egyenként, mint 20 mp.
Hogy mennyi időbe telik elindítani egy mosást, vagy egy mosogatást… nem sok, de bőven 20 mp felett van.
Az ebédfőzést ugyan továbbra sem sikerül abszolválni, bár néha nincs más lehetőség, olyankor jön a katicalány és a csigafiú, különben “mission impossible”.
PS: Ma vásárolni voltam (wellness), és amíg válogattam, hallgattam két kisgyerekes anyukát beszélgetni (panaszkodni). Ők mondták, hogy néha még az ikres anyukák is flottabbul intézik, mint ők az egy gyerekkel. Mosolyogtam magamban, aztán odafordultam, és mondtam, hogy ne gondolják, mert én is ikres anyuka vagyok, és épp a dedek eladását fontolgatom. 😀 Jót nevettek, és kölcsönösen további kellemes wellnesselést vásárlást kívántunk egymásnak.