Én, a bűnös lombikos

Próbáltam, komolyan mondom, próbáltam nem foglalkozni a témával. Mert azért nem vagyok én olyan mélyen vallásos, a katolikus egyházzal pedig alapvető problémáim is akadnak, de egyszerűen nem bírom lenyelni a véleményemet. Lombikosként, – elvileg – katolikusként.

Hogyaszongya hogy a lombik bűn, meg tudatlanság a (meddő) pár részéről. 

Az én értékrendem szerint mondjuk pont nem bűn, a tudatlanság pedig egy olyan (meddő) pár esetén, akik már eljutottak a lombikig, nem igazán jellemző. Szerintem – de szóljatok, ha szerintetek tévedek – akik a lombikbébi programig eljutottak, pár dolgot már bizonyára tudnak. Gondolom, nem ismeretlen fogalmak a: peteérés, luteális fázis, progeszteron szint, beágyazódás, méhnyálkahártya, meg ilyen, és ehhez hasonló dolgok. A “röpke” 6 hónap alatt, amikor is a meddőségi centrumot látogattam, alkalmam nyílt beszélgetni néhány lombikra váró anyuka jelölttel. Meg kell mondjam, hogy mindegyikük keresztül ment már pár dolgon, és egyikük sem gondolta, hogy azért vagyunk ott, hogy a gólyával egyeztessük a kézbesítési címet.

Aki részt vett már akár egy ilyen kezelésen, vagy legalább is kezében fogott, átolvasott egy ilyen protokollt, az tudhatja, hogy elég részletes tájékoztatást tartalmaz. Akik átélték a kezeléssel járó mindenféle macerát is (mert ha valaki azt mondja, hogy nem macera, akkor valószínű, hogy elfogyasztott néhány rozé fröccsöt a vizsgálatok-kezelések előtt-után-közben), azokban fel sem merül, hogy valaki dalos jókedvében vállalkozik rá. Arra, hogy naponta szurkálja magát, lufira dagadjon a hormonoktól, dugdossa a különböző hüvelytablettákat, járjon vérvételre és ultrahangra 4 naponta, fizessen ki egy vagyont, hogy aztán eredményképp – jó esetben – egy sikeres terhesség és egy-két egészséges baba, – rossz esetben – egy sikertelen beültetés, a lassan múló puffadás, üres pénztárca, megtépázott nőiesség és/vagy párkapcsolata legyen. 

Nem, szerintem nem tudatlanság. Az orvosok nem játszanak istent. Ők megpróbálják a legjobb tudásukat, a kutatások eredményeit és a mai technikát használni, kiválasztani a legéletképesebbnek tűnő embriókat, a legjobb helyre tenni őket, de ez mind-mind semmit nem ér, ha nincs ott az az icipici plussz, amitől az embrió beágyazódik és tovább fejlődik. Nevezhetjük ezt sorsnak, szerencsének, isteni közbenjárásnak, ahogy tetszik. A legnagyobb igyekezet ellenére sem lehetnek mindenhatók az orvosok. Hány és hány olyan esetről hallani, hogy minden tökéletes volt, tökéletes petesejt, tökéletes spermium, megtermékenyült, osztódni kezdett, beültették, és egyszerűen nem ágyazódott be és fejlődött tovább. 

Nem, a lombikbébi kezelést nem tudom bűnnek tekinteni. Bűn lenne az, ha valaki szeretne gyereket? Ha szeretne anyává válni?? 

Másképp kérdezem. Nem bűn rakásra szülni a gyerekeket (ahová isten bárányt ad, oda legelőt is ad címen), aztán nem törődni velük? Hagyni, hogy nőljenek, mint a gaz? Szeretet, értékrend, nevelés, szabályok, és minden nélkül? 

Mennyivel másabb az, ha valaki szül 3 lombikbébit, és (a katolikus egyház szerint) példásan, keresztény hitre neveli őket? Szeretetben, gondoskodásban? 

A püspök úr (szándékosan kis betűvel) azt is kinyilatkoztatta, hogy a meddő pároknak örökbe kellene fogadniuk, attól átszakadnának a testi-lelki gátak, amelyek eddig a gyermekáldás útjába álltak. Öhöm. Gondolom, hogy petefészkek, petevezetékek is visszanőnek az örökbefogadással megoldott lelki problémák nélkül. Hogy az elzáródott petevezetékek megnyílásáról ne is beszéljünk. (eszembe jutott még az anyaméh nélküli nők kérdése is, de sajnos náluk a lombikbébi kezelésnek sincs értelme, így őket most kihagynám). Tovább haladva ezen a vonalon arra gondoltam, hogy a petevezetékek elzáródása biztosan valami bünti lehet a keresztényekhez méltatlan viselkedésért, vagy ilyesmi.

Az egyház pl arra nem gondol, hogy a lombikbébik potenciális egyházadó-fizetők is lesznek majd? Mert aki már átesett 3 sikertelen lombikon, az már garantáltan megtanult imádkozni. Ha a 4. sikerül, nagy valószínűséggel az orvoson túl az égieknek is hálát ad majd. Ha addig nem is volt hívő, utána szinte biztos, hogy keres egy templomot… 

Nem, nem tartom bűnnek a lombik-programban való részvételt. Sőt, kikérem magamnak. Kiáltson ki a katolikus egyház bűnösnek azért, mert vezetés közben bizony sűrű egymásutánban hagyják el a számat különböző, az előttem gyök 2-vel haladót az édesanyjával szexuális kapcsolat létesítésére buzdító szavak.  Vagy amiatt, hogy nem imádkozom, hogy a felebarátomat néha egy kanál vízbe fojtanám, hogy a fogamzásgátlás elkötelezett híve vagyok, hogy bizonyos esetekben az abortuszt jó megoldásnak tartom, és hogy azt sem érzem gáznak, ha valaki nem vállal gyereket, pedig megtehetné. Ezen kívül egy csomó olyan dolgot nem ítélek el, amit a katolikus egyház bűnnek könyvel el. És bizony, nem vártunk a férjemmel a nászéjszakáig az első ágyba bújással sem. Szóval készítsétek csak az üstöt, tudom, hogy nem az angyalok között lesz a helyem.

Vállalom. De hogy egy hívő embernek a katolikus egyház “megtiltsa”, hogy igénybe vegye a lombik-kezelést, mert szeretnének családot, és másképp nem lehet, ezt egész egyszerűen tudatlanságnak tartom. Tudatlanságnak az egyház részéről. Baromságnak. Hiszen azt sem tudják, miről beszélnek. Ez olyan, mintha még mindig bunkós bottal ejtenénk el az állatokat, mert hát az a “természetes”, és régen is úgy csinálták. Innen már csak egy ugrás a vese-tüdő-máj-szívátültetés, nem? Lehet, hogy a következő ez lesz? Hogy az is bűn? A természet rendjébe beleavatkozni így???

Egyre több a meddő pár. Püspök úr! nem fél, hogy a korlátozott gondolkodása miatt esetleg olyanok is kivonulnak a templomból (és az egyházadót befizetők táborából), akik eddig lelkes hívők voltak? Ha visszagondolok a gyerekre vágyásom idejére, magával az ördöggel is szövetséget kötöttem volna, ha attól várandós leszek… És higgye el, ezzel nem vagyok egyedül.