Még egy nap eltelt.
Most viszont ki vagyok akadva. Ha belenézek a tükörbe, egy lufi néz vissza rám. Vagy kötözött sonka… vagy nem is tudom. Totál fel vagyok puffadva, és szerintem híztam is.
Ismét ki lehet nevetni, és legyinteni, mert igazatok van, amennyiben bogyókák bevackoltak, lesz itt még hízás is, puffadás is, és alapvetően nem egy tragédia, de nem vagyok én ehhez hozzászokva.
Évek óta 50-52 kiló között mozog a súlyom, megszoktam, hogy MINDEN ruha MINDIG rámjön. Hát most nem. Ha ez az “élősködőimtől” (Dr. House után szabadon) van, akkor befejeztem a nyafogást, de ha nem… azt meg még most úgysem tudom megmondani.
Na jó, marad a szekrény előtti tanakodás, hogy mit bírok felvenni, és a várakozás a hírekre. Még 5 nap…
Parázok, hogy mi van, ha nem jött össze… Mi van, ha 2 perc múlva, vagy délután, vagy holnap, vagy holnapután felfedezem a jól ismert rózsaszínes, barnás foltot, ami után már tudom, mi következik… A másik pillanatban azt gondolom, hogy biztosan összejött, és már bent partiznak a kölykök…
Kicsit skizofrén ez az állapot. Lehet, hogy amire szerda lesz, kész idegroncs leszek??? Hm.. sanszos.
Köszi, szükség lesz rá.
Kiartás! 🙂