A múlt héten csütörtök-péntek környékén voltam úgy igazán megindulva, hogy vasárnap tesztelek, mert akkorra már biztos mutatna valamit… de én egy hős vagyok, és eltelt a tegnapi nap is anélkül, hogy teszteltem volna. 🙂
Lehet, hogy ez a nyugalom ismét átmeneti, elvégre még itt van a mai nap, és a holnapi is, tehát idő van bőven még, hogy megőrüljek.
Mostanra jutottam el oda, hogy már másra is tudok gondolni. 😀 Fejlődőképes vagyok, ugye? Pedig nem akartam én folyton erre gondolni, ezzel foglalkozni, beszélni róla meg főleg nem. De mindig ott motoszkált azért. Mert mi van, ha…?
Még 2 nap, és kiderül, hogy hogyan tovább, leszünk-e család…
Tudom, hogy még ha most pozitív is a teszt, akkor is vannak bőven buktatók: jó helyre ágyazódott-e be, lesz-e szívhang, minden oké lesz-e. Azt mondják, hogy a 12. hét a vízválasztó. De utána is van min aggódni. Amíg meg nem születik, azon, hogy egészséges-e, milyen lesz a szülés, stb. Ha megszületett, akkor miért nem eszik, miért eszik ennyit, van tej, nincs tej, tápszer, nem tápszer, miért alszik ennyit, miért nem akar aludni, mikor alussza át az éjszakát… stb-stb. 🙂
De bevállaltuk. Fogalmunk sincs, milyen lesz. Elképzeljük valahogy az elképzelhetetlent, elveink vannak, ami azért lesz jó, mert lesz mit a kukába dobni. De valahogy mindenki elkezdte, nem?
Egyelőre persze ott tartunk, hogy azt sem tudjuk, mi lesz szerdán, szóval ne fussunk annyira előre, ezen még ráérünk agyalni. 🙂
Köszönöm, hogy ennyien gondoltatok rám, izgultatok értem. 🙂 Ahogy a friss bejegyzésben is írtam, SIKERÜLT! Egyelőre ezek a tények, még csak lábujjhegyen örülünk, UH még nem volt, és a 12. hét is messze még, de eddigi “pályafutásunk” csúcsa az a totál erős kétcsíkos teszt, amit délután 2-kor, másfél órával az előző pisilés után sikerült produkálni. Persze már nem volt zsákbamacska a délelőtti magas hcg eredmény után, de fültől fülig vigyorogtunk a két csíkra és egymása. 🙂
szerda..ÉS??????????????????
Kedves Epresmarcipán, pár napja találtam meg a blogodat azóta olvasom aztán eszembe jutott hogy te is kommenteltél a Rellabloghoz (Lombikba zárt világ) egyszer, és olyan volt mintha kicsit az ismerősöm lennél. Nagyon várom a bejegyzésedet és remélem csak azért nem írsz mert a föld felett lebegsz kb. 2 méterrel a boldogságtól hogy sikerült. 🙂
folyamatosan frissítek, de még mindig semmi hír…. :\
Szia! Az elejétől követlek és nagyon kíváncsi vagyok. Mi újság??? Úgy drukkolok!
Veled együtt annyian drukkolnak, hogy valaminek muszáj történnie. 🙂
Chokito… 😀 hehe, igaz, nem azt kell nézni, hogy minek kellett volna lennie, hanem azt, hogy milyen finom. 😀
Köszi 🙂 Holnap jelentkezem a hírekkel. 🙂
Már várom a híreket. Ma reggel, készülődés közben is eszembe jutott, hogy na, holnap már szerda, és lesz hír. 🙂 Szóval a pozitív energia csak úgy özönlik felétek 🙂
Időközben rájöttem, hogy én tulajdonképpen nem is muffint, hanem különleges Chokito-t sütöttem, ugyanis rém rondák voltak, viszont isteni finomak 😀 Örülök, hogy olvastál 🙂 Köszönöm! 🙂 Várom a holnapot! Neked addig kitartás és pozitív gondolkodás! 🙂
Bizony, 1 nap. 🙂 Holnap ilyenkor már kész lesz a vérvétel, marad a várakozás az eredményre. Hosszú lesz az idő 7:30-tól 10:30-ig…
Ha lesz mit újságolni, akkor azonnal közzé teszem, nem tudom majd magamban tartani. Ha negatív az eredmény… nos, remélem, hogy nem lesz az. 🙂
Ja, és hogy vannak a muffinok? A múltkor olvastam a xilites-rizslisztes történetet. A xilittel biztos nem volt baj, a rizsliszt lehetett a hunyó. Régen én is megszállottan “reformáltam”, aztán amikor eljutottam oda, hogy a gofrit is xilittel és tk. liszttel csináltam (és persze nagyon vacak lett, mert a xilit nem karemellizálódik, és nem lesz ropogós a gofri), akkor ráébredtem, hogy vannak dolgok, amit kár “megmerényelni”, ha az eredeti verziót nem eheti az ember, akkor jobb lemondani róla. 🙂
Már csak egy. Holnap mikorra várható az új bejegyzés? 🙂
Köszi a drukkot, mindenképp beszámolok majd itt a blogon a fejleményekről.
Nektek kitartás a felkészülési időszakra, és kívánom, hogy rögtön sikerüljön! 🙂
Szia! Olvasom pár napja a blogodat, igaz nem az elejétől, de nagyon drukkolok hogy sikerüljön. Mi még most készülünk a lombikra, szóval majd visszaolvasom a korábbiakat…
Kitartás! 🙂