Megvolt az esti nst is, ahol a kölykök nem produkálták magukat nagyon, így az ügyeletes orvos is jóváhagyta a “maradást”. Kicsig megnyugodtam én is, mert egész nap idegeskedtem, hogy vajon mikor transzportálnak át a megyei kórházba. (Azt csak a blog fb oldalán írtam, hogy az itteni gyerekorvosok csak a betöltött 36. hét után hajlandóak “vállalni” a kölyköket, addig bármi van, átszállítanak a megyei kórházba.) Persze gondolom, hogy valahol meg kell húzni a határt, de fura, hogy mindössze két nap miatt lenne ez. :O De nincs mit tenni, ők a főnökök. És a gyerekek biztonsága-egészsége a legfontosabb.
A másik para az, hogy itt lényegében az elejétől a császár volt a megegyezés, de ha átkerülnék a megyei kórházba, ott akár másképp is megítélhetik a dolgot. Értem én, hogy ez orvosilag indokolt, vagy nem indokolt dolog kérdése, csak pillanatnyilag úgy jött ez a lehetőség, mint derült égből seggberúgás… Aztán tudom , hogy elvileg az, aki nőből van, alapvetően TUD szülni. Csak mégis… kicsit váratlanul ért a dolog.
Most azért nyugi van szerencsére. Nem gondoltam, hogy most is kb. ugyanúgy kell izgulni, mint 2 hónappal ezelőtt… azt hittem, hogy túl a 35. Héten már csak “móka és kacagás” lesz itt. Hát tévedtem. Mindig meg tudnak lepni….
Az orvosommal megbeszéltem, hogy a gyógyszereket hétfőig szedem. De az az érzésem, hogy ha mindent abbahagyok, a kölyköknek nem lesz tovább maradása. Hogy ez baj, vagy nem, nem tudom.
Meglátjuk. Jelentkezem a fejleményekkel. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: