4 hét – Nem vesztünk el (csak kicsit)

Hamarosan 4 hetesek az én Törpéim.

Őrületesen zajlik az élet nálunk, pedig jórészt etetünk, pelenkázunk, altatunk, és igyekszünk hamar-gyorsan-sokat aludni. Ez utóbbit sajnos elég kevés sikerrel.

A krónikus alvás megvonás tüneteit mutatjuk mindketten, ami a két Bogyóka mellett gondolom nem csoda.

A napirendünk alakul, a reggeli /éjszakai felkeléseknél általában az “úristen, már ennyi az idő” kérdéssel indítunk. Az alvásigény a szokásos “még 5 percről” felkúszott “még egy óra”-ra.

A napok úgy telnek, hogy csak arra ocsúdunk, hogy újra világos lett. Bizakodásra okot, hogy többen sikeresen túlélték már ezt az időszakot (akár 3 gyerekkel is), szóval van remény. 🙂

A gyermekek tüneményesek, szépen híznak, Marci elérte a 3000 g-ot,  Lilla 2740 g, bár az evéssel néha akadnak gondok. A tejem sajnos nem elég, így mindenképp kell pótlás. Minden etetés után fejek, amivel kicsit tele a tudatom már, de amíg nem elég a tej, addig sok más lehetőség nincs. Így amire mindennel végzek, jó esetben másfél, rossz esetben 1 óra van a következő etetésig. Ebbe az egy órába aztán nem árt belezsúfoni az evést-ivást, összes cumisüveg elmosogatását, sterilizálását, egyebeket. Jórészt úgy érzem, hogy csak úgy eltelik a nap, anélkül, hogy bármit csináltam volna. Mindig van segítség, vagy anyum, vagy anyós itt van, etetéseknél ez igen jól is jön. Ez este 6-os etetésre már a Férj is itthon van, így eddig csak néhány alkalommal fordult elő, hogy  mindkét gyereket nekem kellett etetnem. Az mondjuk kihívás volt. Bízom benne, hogy egyszer eljön a pillanat, amikor mindkét gyereket egyszerre tudom szoptatni. Nagy könnyebbség lenne. Így kicsit maratoninak érzem az etetéseket.

Néhány napja kiegészült a napi “teendők” listája a levegőztetéssel is. Általában a délutáni etetés után öltöztetem eszkimónak a gyermekeket, majd miután bébihordozóba varázsoltam őket, jöhet a levegőzés. Jó időben a babakocsira feltettem a bébihordót, és úgy, rossz időben, mint amilyen ma is volt, csak a terasz ajtót húzom el, és ott levegőznek a Törpék. Ha kicsit jobb időjárás lesz, és beköszönt végre a nyár, akkor végre mehetünk rendesen sétálni is. Alig várom. Igaz, hogy ha eljön ez az idő, akkor a két etetés közöttre bekúszik még egy program, viszont végre én is levegőzök kicsit. Ugyan az utóbbi napokban kezdek helyre jönni, és az alvajáró üzemmódból sima hulla fáradtra váltani, de már némi házimunka is belefér. Mosás pl. (nyilván a mosógép mos, tehát a szentté avatásomat még kicsit halaszthatjuk), teregetés, szárazak hajtogatása, stb.

A gyermekek egyébként úgy ki vannak gömbölyödve, hogy öröm rájuk nézni. :)) Lillának konkrétan tokája van. 😀 Marcinak hurkás a combja. 😀 Ma a védőnő is megdicsérte őket, hogy szépen gyarapodnak. Öröm volt hallani.

Holnap van jelenésünk a gyerekorvosnál tanácsadáson. Ez lesz az első autós kimozdulás, mióta hazajöttünk a kórházból. Férj jön velem, így könnyebb lesz. Jövő héten koraszülött gondozásra, és koponya plusz hasi ultrahangra kell mennünk, Marcinak kontroll vérvétel is lesz, szóval zajlik az élet. Itt az elején még biztosan lesz segítség minden ilyen orvoshoz jövés-menésnél, aztán meglátjuk, később hogyan boldogulok. A két bébihordót még elbírom egyszerre (egyelőre a hálószoba és a terasz közötti 20 méteres szakaszon teszteltem, ami tudom, hogy kissé ugyan kevés edzésnek), de ha ilyen ütemben gyarapodnak, – amit remélek – akkor komolyan edzenem kell.

A látogatók első rohamát a múlt hét végén letudtuk. Könnyebben viseltem, mint gondoltam. 🙂 Hiába, féltem őket mindentől és mindenkitől. Attól, hogy valaki náthásan rájuk néz, vagy ilyesmi. 🙂 Ez az aggódás viszont biztosan természetes. A sógornőm még egy tisztába tételt is vállalt. 🙂 Pedig mondtam neki, hogy nem tudok csere ruhát adni, ha a kisfiam – szokásához híven – lepisili… Persze ezt a produkciót kizárólag nekem, és az apjuknak tartogatják… A kisfiam első cselekedetei között volt, hogy a feje felett levő falat emberesen lepisilte. Ezt követően Lilla a fürdetésnél előbb végigpisilt (már tettem be a kádba), majd egy jól irányzott mozdulattal végigkakilt. Fotódokumentáció is készült az esetről (az utókornak), de ezt nem osztanám meg itt. (Ki tudja, milyen híres politikusok lesznek a gyerekekből (isten ments…), aztán nem mutatna túl jól, ha a kedves kutakodások után ezzel lenne tele az internet és a hírek. :D) Lényeg, hogy a peluscserénél igen gyakran történnek balesetek. 😀 Arra gyanakszom, hogy a kölyköket megvesztegette valami pelenka gyártó cég, mert abból ipari mennyiség fogy. Persze ez köszönhető annak is, hogy Lilla popsija nagyon csúnya attól, hogy egész eddig minden etetés után telerakta a pelenkát. Most már jobb a helyzet, de eddig kicsit átfolyós rendszerűnek tűnt a dolog. A pelenkázás kapcsán még eszembe jutott, hogy hogyan felbosszantottam magam. Koraszülött pelenkából kedves kis országunkban kizárólag egyféle márkát lehet kapni, azt is kizárólag 3 helyen. Egy multinál, egy drogériában, és egy bababotban (nyilván hálózat mindegyik). Mindenhol az 1-es méret a legkisebb az előző 3 helyet leszámítva. És igencsak csodálkoztam, mert a 3 közül a multinál a legdrágább. 😮 A hétvégén kaptunk még egy rakat nullás méretű pelust, a dolog szépséghibája csak az, hogy nagyon úgy fest, hogy meg vannak számlálva a legkisebb méret napjai. Bizony, így túl a 3 kilón… 🙂

Igyekszem a napokban fotódokumentációt is prezentálni a Törpékről, mert igazán helyesek. 🙂 Marcinak olyan óriási világoskék szeme van már most, hogy előre kellene szólni a lányos apukáknak, hogy készüljenek. 😀 Lilla szemszínét illetően még nem vagyok biztos, de neki is napról napra világosodik. Igaz, ő inkább barna típusnak tűnik. Meglátjuk. 🙂 És már mosolyognak. Marci igazi kaján, féloldalas vigyorral, amiből az ember már most sejti, hogy nagy csibész lesz belőle. 🙂

Olvassatok továbbra is, és nézzetek be a blog facebook oldalára is. 🙂