Ikrek? Vannak ikerek a családban? … vagy lombik?

Ikrek? De édesek. Vannak ikrek a családban, vagy lombik?

Van pár dolog, amivel ki lehet hozni a béketűrésemből, az utóbbi időben ez az egyik.

A bébik édesek. Ha csak egy van, akkor is. Akinek ikrei vannak, az viszont mindig kiemelt figyelmet kap. (ez persze csak addig jár, amíg előre nem kell engedni minket boltban, orvosnál, stb). Ez a kiemelt figyelem aztán nem merül ki annál, hogy a liftre, zöld lámpára várva, sorban állva megcsodálják őket, és megdicsérik, hogy “jajjdenagyoncukik”. A következő kérdés menetrend-szerűen: “egy fiú, egy lány?” “jajjdenagyon jó, akkor megvan mindegyik”. Nem annyira tudom hová tenni ezt sem, de ennél most ne ragadjunk le, mert – jó esetben – a végső kérdés csak most érkezik: “és vannak ikrek a családban, vagy lombik?”  Ne essék félreértés, nem szégyenlem, nem titkolom, ha bárki rákérdez, elmondom, hogy IGEN, LOMBIKBABÁK. Nyilván ha szégyelném, akkor nem blogolnék erről. Sőt, nagyon szívesen elmondom azt is, hogy nálam volt a baj, hogy hová jártunk, hogy mi hogyan történt, stb. Csak az, hogy mindenki szinte kötelességének érzi, hogy rákérdezzen… Nekem kissé gáz. Kb. ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy spontán teherbeesős anyukától azt érdeklődném, hogy vajon milyen pozitúrában csinálták, amikor összejött. Kit érdekel? Nem tudom eldönteni, hogy ez szimpla kíváncsiság az emberek részéről (mert rég sajnálkoztak egy jót, hogy min kellett keresztül mennünk), vagy micsoda? A tapasztalat azt mutatja, hogy mindenkinek van ismerőse, akit szintén érint a téma, és arról szeretne kérdezni/mesélni/dicsekedni/keseregni, vagy akármit csinálni.

Néha elfog a gonoszság, és arra gondolok, hogy azt mondom, hogy nem lombik, és nincsenek is ikrek a családban. Vajon erre mit lépnének? 😀 Gondolom, hogy a mókusok kettesbe kapcsolnának, és összezavarodnának, mint amikor olyat látnak, aki mosolyog hétfőn… Mert ikrek csak ezen a kétféle módon lehetnek, nem?

Jól szórakozom azon is, hogy az emberek 90%-a nem tudja, hogy ha különböző neműek a bébik, akkor csak kétpetéjűek lehetnek. (Biológia, általános iskola 8. osztály). Ebből adódik, hogy “csak” annyira hasonlítanak egymásra, mint egyik alma a másik körtére testvér a másikra, amin a szemlélődők általában meglepődnek.

Továbbá nagyon vicces az is, hogy az én barna haj, barna szememből, és a Férj sötétbarna haj, zöldesbarna szeméből hogyan lett Marcinak szőke haja és kék szeme. Nyilván erre senki nem mer rákérdezni, nehogy valami balkézről jött dologgal gyanusítsanak bárkit (=engem). Erre kétféle válasz is van. Az egyik az, hogy ki tudja, melyik polcról vették le az anyagot… A másik, ami azért a valósághoz kicsit közelebb áll az, hogy a nagypapák mindegyik oldalon világos szeműek (az apukám egész családja, a Férjnél pedig fele-fele). A magyarázat ismét a 8. osztályos biológia tankönyvben keresendő, a domináns-recesszív öröklésmenetnél. 😀 Ugyanezt a fejezetet ajánlanám annak a kedves ismerősömnek is, aki nem olyan régen egy tv-műsorra (!!!) hivatkozva próbálta bebizonyítani, hogy két nullás vércsoportú embernek bizony lehet más vércsoportú gyereke. Bevallom, feladtam a győzködését.

Hogy visszakanyarodjak a fiú-lány kérdéshez is. Az emberek annyira örülnek neki, hogy vegyespárosunk van, hogy nem is értem. Nekem a kezdetektől fogva mindegy volt, hogy milyen neműek lesznek. Akár két fiú, akár két lány, tökmindegy. Akkor is ugyanígy imádnám őket. De amikor azt mondják, hogy így legalább megvan mindegyik a családban… Mivaan??? Az az ideális családmodell, hogy apa-anya, egy fiú, egy lány?? Anno az osztálytalálkozómon beszélgettem az egyik lánnyal, akinek 3 fia van. Kérdezték tőle, hogy és akkor vállalnak 4. gyereket is, hogy legyen lány is? A lány csak nézett, hogy már mi a jó francért kellene neki még egy gyereket szülnie. Hogy legyen (esetleg) lánya is? Miért, ha 3 fia van, akkor mi fog történni? Legfeljebb nem kell betétre-tamponra költenie a lányának. (ellenben a fiait elláthatja ezzel-azzal). Miért van az a sztereotípia, hogy az a legjobb, ha van fiú is, lány is a családban? Hogy a lány anyával a konyhában süssön-főzzön, a fiú pedig menjen barkácsolni apával? Ez is csak sablon. A kollégámnak két fia van, az egyik szakács-cukrász, mindig is az anyja körül sertepertélt a konyhában, a másik fia pedig gépész, mint a kollégám. A Férj, és a sógorom kb. ugyanez. A Férj gépész, az öccse viszont inkább a konyha fele húz. Ahogy két lánynál sem garantált, hogy mindkettő anya szoknyája mellett fog sürögni-forgni. Én magam sem idegenkedem a csavarhúzótól, és ha fel kell fúrni egy polcot a falra, azt is megoldom. Csempéztem, járólapoztam, fugáztam, gletteltem, kapartam meszet is a falról, pedig nő lennék… vagy mi. 😀 Egyszóval örülök, hogy van két gyerekem. Nem azért, mert egyik fiú, másik lány, hanem azért, mert imádom őket. 🙂

A legszívmelengetőbb (mert az is van ám) az volt, amikor megcsodálták a bébiket, és csak mosolyogva annyit kérdeztek: “azért unatkozni nem szoktak, ugye?” Bizony nem, azt nem szoktunk. 🙂 Azt egy gyerek mellett sem lehet, azt hiszem. 🙂

Kedveljétek a blog facebook oldalát, hogy mindig értesüljetek a friss bejegyzésekről, vagy iratkozzatok fel a blogkövetésre. 🙂