A mi (két) lombikbébink

Őrületes, hogy ez az ösztön mit művel az emberrel (vagyis az asszonnyal, de az ember is “élvezi” az áldásos hatását). Tegnap egész nap ki sem keltem szinte az ágyból, mert a testemet uraló terroristáim így határoztak – gyanítom, hogy nagy kedvencük: a szél hatására… Mondanám, hogy a szenvedésem látványos volt, de tökegyedül voltam itthon (leszámítva… Tovább »

A holnapi nap feladata lesz a nagybevásárlás. És ez alatt most nem csak a szokásos “készletfeltöltés”-t értem, azzal már elég jól megbirkózik, de bizony a tapétától elkezdve a gyerekszoba függönyig, neten kinézett cipőtől a babaszoba-komódig lesz pár feladat… Szegénynek ketté állnak majd a fülei, amire elintéz mindent. Sajnálom, mert a bevásárlás egyébként sem egy pasinak… Tovább »

Lehet, hogy itt nektek eddig még nem tűnt fel a zsiráf-mániám, de most tessék: vállalom ország-világ előtt 😀 Bár az egyik kedvenc mondásom: “olyan, mint a zsiráf… szép-szép, de otthonra nem kéne”, de ez alapvetően nem is igaz, mert kéne itthonra zsiráf. A gyerekszobába eredetileg A ZSIRÁFos kiságyakat képzeltem el, amit aztán költségérzékenységi szempontok miatt… Tovább »

Most, hogy a fél család (a leendő nagypapák) a babaszobán dolgozott, kijelenthetem: alakul a dolog. 🙂 Eközben anyum próbálta gatyába rázni a lakást, takarított, mosott, főzött. Pénteken kezdték a parketta csiszolást, ami –  nem meglepő módon – szívás volt. Azt nem említve, hogy mindent fél centi vastag por lepett be utána – hiába a zárt… Tovább »

A bejegyzés egy része már tegnap született: Ma reggel ismét 5:50-kor csörgött az ébresztő (mármint nekem, Férj akkor már indult a repülőre). Ennyi itthoni láblógatás után még ennek is tudtam örülni. 🙂 Terveimben azt szerepelt, hogy átadom a kasszát (forint, euró, minden), összepakolok az asztalomon, a fiókomban, aztán szépen elköszönök, és hazajövök. (Ja, nem, még… Tovább »