A mi (két) lombikbébink

Úgy érzem, hogy elérkeztem teljesítőképességem határára. Köszönhető ez az alábbiaknak: Március 1-jén elkezdtem dolgozni. Február vége óta a gyermekeim esetenként együtt, máskor felváltva betegek. Értendő ezalatt a sima nátha, a 40 fokos láz, heveny mandulagyulladás, középfül gyulladás, hörgőgyulladás kezdődő tüdőgyulladással, valamint (egyelőre) így a végére asztmás hörghurut. Azért mondom, hogy egyelőre, mert ugyan csütörtökön gyógyultnak… Tovább »

Nincs kivonat, mert ez egy védett tartalmú bejegyzés.... Tovább »

Azt gondoltam, hogy a következő bejegyzés majd a bölcsikezdés miatti rinyálásról fog szólni. És képzeljétek el: NEM! A rinyálás ugyan stimmel, de sokkal inkább a melóról, az új cégről, az új vezetésről, és arról, hogy hozzá kell szoknom valami olyanhoz, amit eddig a cégemtől, a főnökömből nem vártam. Ahogy azt a korábbi bejegyzésemben már írtam,… Tovább »

Igazából már vagy egy hónapja sikerült beiratnom a DEDeket a bölcsibe, ám ez még nem jelenti azt, hogy áprilistól mehetnek is. Miért? Mert a rendszer úgy működik – ha már egyszer önkormányzati fenntartású az intézmény -, hogy a férőhelyek maximális kihasználtságával kell üzemelnie az egyes intézményeknek. Ez ugye azt jelenti, hogy hiába irattam én be… Tovább »

  Előre leszögezném, hogy továbbra sincs döntés, hogy hová, melyik, milyen bölcsibe járnak majd a gyerekeink. Akinek a leírt tényállás alapján van ötlete, ne fogja vissza magát, kommenteljen bátran! 🙂 Szóval a helyzet: Annak idején, amíg még Bogyókák pocakban voltak, az – akkori – főnökömmel úgy állapodtam meg, hogy 2 évig maradok itthon a gyermekekkel…. Tovább »