A mi (két) lombikbébink

  A magánlaborba eltalálni is jó móka volt, mert egyáltalán nem vagyok ismerős a városban, ahol a meddőségi centrum van. Szerencsére az autóban mindig van egy autóatlasz (dacolva a 21. századdal). Általában navigációval megyünk, de nem volt a kocsiban mert tudtam, hogy másodszorra már odatalálok a dokihoz. Azzal nem kalkuláltam, hogy további városnézés is vár… Tovább »

Nyilván amikor elhatároztuk, hogy a tettek mezejére lépünk az utódlás kérdésében, nem gondoltuk, hogy sétagalopp lesz. Azt a részét illetően legalább is, tudtuk, sokat kell majd erre-arra járni, vizsgálatok, miegymás. Tudtuk, hogy: PCO, IR, Endometriózis alapból bejátszik a képbe. DE azt is tudtuk, hogy a petefészkeim most nem cisztásak, az IR-re gyógyszert szedek és tartom… Tovább »

Miután megelégeltem a várakozást a semmire, a Férjjel megbeszéltük, hogy elindulunk a “másik úton”. Bejelentkeztünk a hozzánk legközelebb eső meddőségi centrumba. A félelmeim nem igazolódtak be, mert “csak” 1 hónapos volt a várólista. Felsorolták, hogy mire lesz szükség: Házassági anyakönyvi kivonat (élettársak esetén közjegyzői okirat kell szerintem) TAJ kártyák (itt mindjárt vissza is kérdeztem, hogy… Tovább »

    Ebben a blogban szeretném megosztani apró-cseprő gondjainkat, örömöt-bánatot, az utat, aminek a végén reményeink szerint egy, netán kettő szuszogó csomag vár minket. Dióhéjban rólunk: vagyok én, Epresmarcipán (oké, tudom, hogy ilyen nincs is, de mindkettőt nagyon szeretem ), és van A FÉRJ. Mindketten 32 évesek vagyunk. 5 és fél éve házasodtunk össze, 2… Tovább »