A mi (két) lombikbébink

… nem sikerült összetákolnom egy bejegyzést. Itt persze ismét írhatnám, hogy a napok csak úgy elszaladnak, és nem jut idő semmire (ami történetesen igaz is), de nem hinném, hogy huszadszorra is érdekelne valakit ez a kifogás. 😀 Vagy??? 4 hónaposak lettek a bébik, ami számomra hihetetlen. Nem is tudom, milyen volt az élet azelőtt, hogy… Tovább »

Az van, hogy totál eltűntem. Egyszerűen annyira eltelik a nap, hogy általában csak azt veszem észre, hogy esti etetés van, és feküdni kellene, mert mindjárt kelnek a törpék. Pedig nem esznek 2 óránként (ami igazán örvendetes, mert akkor tényleg etetéstől pelenkázásig menne a nap), és segítségem is van. Komolyan csodálom azokat a friss anyukákat, akik… Tovább »

Ismét eltelt egy nap – nagyobb izgalmak nélkül. Reggeli ébresztő – szokás szerint – 5:15-kor lázméréssel. Gondoltam rutinos versenyző vagyok, azért sem alszom vissza negyed órát, mert félkor úgyis jönnek “szívhang-NST” felkiáltással. Inkább kivárom ébren. Nyilván Murphy is jelen van, mert természetesen 6 óra elmúlt, amikor jöttek a fenti szlogennel.  Én meg sajnálgattam, hogy nem… Tovább »

100%-ra sajnos nem tudom mondani, mert a gyerekek eléggé grimbuszkodnak, de annyi biztos, hogy ma már csak reggel csináltak NST-t, a kutya sem volt kíváncsi rá, hogy most van-e valami. Szívhangot hallgattak, és megkérdezték, hogy minden oké-e. Hát igen, minden oké. Mondjuk nem érzem, úgy, hogy ezek a grimbuszkodások mondjuk az “5 perces fájások” kategóriába… Tovább »

Megvolt az esti nst is, ahol a kölykök nem produkálták magukat nagyon, így az ügyeletes orvos is jóváhagyta a “maradást”. Kicsig megnyugodtam én is, mert egész nap idegeskedtem, hogy vajon mikor transzportálnak át a megyei kórházba. (Azt csak a blog fb oldalán írtam, hogy az itteni gyerekorvosok csak a betöltött 36. hét után hajlandóak “vállalni”… Tovább »

Eljött ez is, ma reggel becuccoltam a kórházba, és jó eséllyel már csak úgy megyek haza, hogy a Grimbuszkákat kézben viszem (hehe… én kis naív… a Férj viszi kézben). Elvileg minden rendben, méhszáj nem változott, áramlás jó, uh, nst tökéletes. Szóval továbbra is pihengessek. Sajnos őrűletes zabálhatnék van rajtam, pedig nem biztos, hogy az eddigi… Tovább »

A címben szereplő számok a mai vizsgálat eredményei. A méhszáj tovább rövidült és nyílt, aminek következményeként holnaptól ismét lehetőségem nyílik kipróbálni a kórházi tartózkodást. Jó eséllyel a Törpék születéséig. Nyilván nem így képzeltem a dolgot, még annyi mindent akartam itthon csinálni, amíg megszületnek. Természetesen tudom, hogy fő a biztonság, és ott leszek a legjobb helyen,… Tovább »

Tegnap végre újra tisztaság költözött a házba – hála az anyukámnak, aki egész nap rámolt, söpört, felmosott, porszívózott, ablakot pucolt… Ennek örömére még a kutyáimat is a kinti házukba száműztem. Kicsit én is elkapattam magam (remélem, hogy nem lesz semmiféle érték-változásos következménye, mert akkor a Férj nagyon fog haragudni…). Kivasaltam a textil pelusokat, ami ahhoz… Tovább »

Végre újra itthon! 🙂 Az elmúlt egy hétben volt minden…. összefoglalva:  izgalom, idegesség, aggódás, aztán még több aggódás, sírás, és ahogy a hét telt, azért kis fellélegzés is. Már a kórház fele tartva “jó” kis keményedéseim voltak. Nyilván izgultam, mert kórházba általában nem szívesen megy az ember (én még látogatóba se). Ott a bejelentkezés, szoba… Tovább »

A kórházi lét 8kor kezdődött. Megkaptam a szobámat, kérték, hogy öltözzek át, és később jön majd a nővér, átkísér a szülőszobára (???). Meg is történt mindez. Még szerencse, hogy a nővér mondta, hogy a telefonomat hozhatom, különben érdekes napnak néztünk volna elébe… ugyanis a szokásos felvételi papír kitöltésen,kérdéseken kívül volt vizsgálat. (Méhszáj továbbra is 2100-as… Tovább »