A mi (két) lombikbébink

Kiakadtam, nem kicsit. Pedig amióta gyerekeim vannak, egyre kevesebb dolgon lepődök meg. No, de kezdjük az elején. A fb-on működő helyi kisgyerekes anyukák beszélgetős csoportjába felvett egy kedves ismerősöm. Nem nagyon szoktam hozzászólni (csak igen ritkán), kérdezgetni főleg nem, mert már rég tisztában vagyok vele, hogy mindenhol van olyan ember, aki mindenkinél mindent jobban tud,… Tovább »

Ikrek? De édesek. Vannak ikrek a családban, vagy lombik? Van pár dolog, amivel ki lehet hozni a béketűrésemből, az utóbbi időben ez az egyik. A bébik édesek. Ha csak egy van, akkor is. Akinek ikrei vannak, az viszont mindig kiemelt figyelmet kap. (ez persze csak addig jár, amíg előre nem kell engedni minket boltban, orvosnál,… Tovább »

Mielőtt bárki elkezdené szórni a virtuális köveket, nem, nem hagytuk itt máris az 5 hetes ikreinket, hogy kedvünkre szórakozhassunk valami melegvizes helyen. 🙂 Az történt, hogy a Férj messzi távol Isztambulban töltött 3 napot (igen, szerintem is szar neki, hogy ilyen helyekre jár munkavégzés címén), amikor is én leköltöztem a Törpékkel az őseimhez. De kezdjük… Tovább »

Császár után Visszatoltak a szobámba , és fél óránként jöttek vérnyomást mérni, vérzést figyelni, lepedőt cserélni, stb.  Aznap természetesen semmit nem ehettem – igaz, kisebb bajom is nagyobb volt annál, hogy enni akarjak. Eleinte attól szenvedtem, hogy nem érzem a lábaimat, aztán később attól, hogy nemcsak a lábaimat, de már mindent éreztem. Szörnyű volt, ahogy… Tovább »

Mivel is kezdjem? Olyan sok minden történt a legutóbbi bejegyzés óta, hogy legszívesebben mindenről egyben írnék. De ahhoz kevés az időm. Először is az április 17. Reggeli rutin A reggel – szokás szerint – 5:15-kor indult hőmérőzéssel, aztán fél  6-6 között  NST, és vérnyomásmérés. Az NST-m mutatta a fájásokat, a vérnyomásom ismét magas volt, ahogy… Tovább »

Íme azén húsvéti ajándékaim:  Kis tünemények, néha úgy sírnak, mint egy kismacska (nem is sokkal nagyobbak). És már tudnak mosolyogni is. 🙂 Az evéssel egyelőre van egy kis küzdelem, de remélem, hogy megoldódik most, hogy beindulni látszik a tejellátás. Marci kicsit vérszegény, szerdán kap egy kis vért, reméljük, hogy ettől erősebb is lesz, és jobban… Tovább »

Megvolt az esti nst is, ahol a kölykök nem produkálták magukat nagyon, így az ügyeletes orvos is jóváhagyta a “maradást”. Kicsig megnyugodtam én is, mert egész nap idegeskedtem, hogy vajon mikor transzportálnak át a megyei kórházba. (Azt csak a blog fb oldalán írtam, hogy az itteni gyerekorvosok csak a betöltött 36. hét után hajlandóak “vállalni”… Tovább »

Eljött ez is, ma reggel becuccoltam a kórházba, és jó eséllyel már csak úgy megyek haza, hogy a Grimbuszkákat kézben viszem (hehe… én kis naív… a Férj viszi kézben). Elvileg minden rendben, méhszáj nem változott, áramlás jó, uh, nst tökéletes. Szóval továbbra is pihengessek. Sajnos őrűletes zabálhatnék van rajtam, pedig nem biztos, hogy az eddigi… Tovább »

Nem is gondoltam volna, hogy még itt a vége fele ennyi mászkálás lesz. Pedig bőven van mit intézni. Úgy tűnik, hogy a még hátralevő időben heti két ide-oda járkálás vár ránk. A héten hétfőn UH volt, tegnap pedig az utolsó labort intéztem el. (mivel a vezetéstől el vagyok tiltva, így természetesen valakinek – jelen esetben… Tovább »

És elindult a tényleges visszaszámlálás. Tegnap kitűzte az orvosom a tervezett császár időpontját: április 29. lesz a nap. (a gyerekekkel még nem egyeztettem, hogy nekik is megfelel-e). 33  nap van hátra addig. Szerencsére a tegnapi vizsgálat ismét nem mutatott változást, meg is lettem dicsérve, hogy jól csinálom. 🙂 Igen-igen örültem ennek. Kicsit meg is lepődtem,… Tovább »