A mi (két) lombikbébink

Azt gondoltam, hogy a következő bejegyzés majd a bölcsikezdés miatti rinyálásról fog szólni. És képzeljétek el: NEM! A rinyálás ugyan stimmel, de sokkal inkább a melóról, az új cégről, az új vezetésről, és arról, hogy hozzá kell szoknom valami olyanhoz, amit eddig a cégemtől, a főnökömből nem vártam. Ahogy azt a korábbi bejegyzésemben már írtam,… Tovább »

Tegnap végérvényesen megfogalmazódott bennem, hogy ezzel a héttel befejeztem a munkát. Kiveszem a maradék szabadságomat, és egy időre (reményeim szerint legalább 2 és fél évre) búcsút intek a munka világának. Beláttam, hogy nincs értelme mindig a határon lavírozni, hogy mi az, ami még belefér, és mi az, ami nem, mikor jön az újabb durva keményedés-hullám…. Tovább »

A bejegyzés egy része már tegnap született: Ma reggel ismét 5:50-kor csörgött az ébresztő (mármint nekem, Férj akkor már indult a repülőre). Ennyi itthoni láblógatás után még ennek is tudtam örülni. 🙂 Terveimben azt szerepelt, hogy átadom a kasszát (forint, euró, minden), összepakolok az asztalomon, a fiókomban, aztán szépen elköszönök, és hazajövök. (Ja, nem, még… Tovább »

Ugyan a házassági évfordulónk nem tegnap volt, de a sok ide-oda rohangálásban tegnap tudtuk megünnepelni egy gyertyafényes vacsora mellett. A libanapoktól továbbra sem tudunk elszakadni, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy megint legalább 5 hónapos terhesre ettem magam. 😀 Ez az idei a 6. évfordulónk, de az első, amit már “majdnemcsaládként” ünnepelünk. Persze, mondhatjuk, hogy… Tovább »

A vasárnapról még nem mondtam el, hogy a Férjjel jól összeugrottunk, gondolom ennek volt köszönhető a vasárnap fél éjjel tartó keményedés. Kicsit megijedtem, úgyhogy amikor végre ki tudtam mászni az ágyból, bevettem egy No-spa-t. Attól aztán jobb lett, de nem kívánom azt az éjszakát újra. Férjre is sikerült alaposan ráijesztenem. A veszekedés témája természetesen így… Tovább »