A mi (két) lombikbébink

Nem, nem az épp aktuális karácsonyi vígjátékról szóló véleményemet olvashatjátok. (bár lehet, hogy jobban szórakoznátok) Ebben a bejegyzésben semmi vidám nem lesz. Az van, hogy savanyú a szőlő… Boldog-boldogtalan karácsonyi céges partira jár, frissen fodrászolva, frissen manikűrözve, kiöltözve, illatosan. (Én pedig nem.) Amióta munkába álltam, ez az első karácsony, hogy semmiféle céges rendezvényre nem vagyok… Tovább »

Vége… végérvényesen. 15 év után elválnak útjaink. A változás jelei pont akkor mutatkoztak, amikor a lombikot elkezdtük. Féltem, de bíztam, és reménykedtem, hogy kihúzzuk legalább addig, amíg a bébik megszületnek. Amikor ez megtörtént, kicsit fellélegeztem, hogy van két évem, hogy a dolgok rendbe jöjjenek. Jöttek ilyen-olyan hírek, végül ma kézhez kaptam a hivatalos papírt, miszerint… Tovább »

Már sokszor írtam, hogy a jelenlegi cégemnél 14 évet húztam le (igen, első munkahelyem, 19 évesen kezdtem dolgozni. Ezt csak azért mondom, hogy mindenkinek kijöjjön a matek). Októberben “töltöttem be” a 14. évet, és kezdtem meg a 15.-et. Már a nyáron voltak aggodalomra okot adó jelek az eddig kifogástalanul, nyereségesen, és mintaszerűen működő cégemnél. Aztán… Tovább »