A mi (két) lombikbébink

Megvolt az esti nst is, ahol a kölykök nem produkálták magukat nagyon, így az ügyeletes orvos is jóváhagyta a “maradást”. Kicsig megnyugodtam én is, mert egész nap idegeskedtem, hogy vajon mikor transzportálnak át a megyei kórházba. (Azt csak a blog fb oldalán írtam, hogy az itteni gyerekorvosok csak a betöltött 36. hét után hajlandóak “vállalni”… Tovább »

Tudtam én, hogy onnantól kezdve, hogy kiderül, sikeres volt a Bogyókák beköltözése, csupa aggódás lesz az élet, és valóban így is lett. Az elején amiatt, hogy ugye jó helyen vannak, rendesen beágyazódtak, aztán hogy szépen fejlődnek-e, ezt követően a 12. heti “vízválasztó”. Amikor mindezen túl voltunk, akkor jött a következő időszak, hogy vajon mikor kezdem… Tovább »

Ma reggel a kolléganőm telefonjára ébredtem (csodás volt).  Miután nagy nehezen kimásztam az ágyból, összeszedtem magam, reggeliztem, beszedtem az összes reggeli bogyómat. Aztán miután a háziorvost hiába hívogattam, fogtam magam, és 10 körül bementem hozzá. És ma csoda történt: Egyfelől azért, mert nem voltak kismillióan (össz-vissz 2 ember volt előttem), másfelől nem került szóba az… Tovább »

Tegnap végérvényesen megfogalmazódott bennem, hogy ezzel a héttel befejeztem a munkát. Kiveszem a maradék szabadságomat, és egy időre (reményeim szerint legalább 2 és fél évre) búcsút intek a munka világának. Beláttam, hogy nincs értelme mindig a határon lavírozni, hogy mi az, ami még belefér, és mi az, ami nem, mikor jön az újabb durva keményedés-hullám…. Tovább »

A tegnapi terhesgondozásra már eleve késve érkeztem. Gondoltam sebaj, fél 5-re volt időpontom, 4-re adja az elsőt, ha lesz előttem 3-4 ember, attól még időben végezhetek. Mivel egy kocsink volt csak, és egyből melóból menni kellett, így a Férj elvitt, elképzelte, hogy olvasni fog a kocsiban, amíg én végzek. Az elgondolás nem volt rossz, csak… Tovább »