A mi (két) lombikbébink

Ezt a bejegyzést lényegében csak a rend kedvéért írom, mert az egész már történelem. Az úgy volt, hogy a gyermekeim egy évesek lettek. Ami számomra egyszerűen hihetetlen, mert úgy érzem, hogy emberemlékezet óta itthon nyomom… Természetesen nagy ünneplésbe fogtunk, ezt megelőzően egy hétig.. na jó, egy napig gyártottam a mindenmentes tortákat.   Ez persze nem… Tovább »

Az is lehet, hogy még túl korai a kérdés… Lehet, hogy ha megkérdezem a védőnőt, akkor megkímélem magam néhány felesleges körtől. Csak hát egyre fogy az idő, nem tudom, hogy meddig tudok majd “intézkedni”, mikortól leszek netán kórházi fekvésre ítélve, így szeretném, ha nem kellene az utolsó pillanatban rohangálni mindenért. Így esett, hogy most a… Tovább »

Igazából ma tűnt fel, hogy mekkora dumaláda lettem… Mindig is jó volt a beszélőkém, de emberek… most, hogy itthon vagyok 2 hete, és a napi személyes kapcsolatom reggeltől estig a kutyákkal, és a gyerekeimmel van csak, hát amint lehetőségem nyílik beszélgetni, máris dől belőlem a szó… Nyilván a törpékkel még elég egyoldalú a beszélgetés, a… Tovább »