A mi (két) lombikbébink

Okmányirodai ügyintézés – avagy júniusi “Challange Day”

Tudom, hogy azt igértem, hogy erről a témáról a Férj fog írni, de arra belátható időn belül nincs lehetőség, úgyhogy én ragadok tollat billentyűzetet, hogy megörökítsem az utókor számára ezt a rendkívül tanulságos történetet. Történt ugyanis, hogy a nővéremmel egyik telefonbeszélgetésünk alkalmával szóba került a majdani horvátországi utazásunk, és az útlevél-kérdés. Mindjárt meg is ijedtem,… Tovább »

Az első szülinap

Ezt a bejegyzést lényegében csak a rend kedvéért írom, mert az egész már történelem. Az úgy volt, hogy a gyermekeim egy évesek lettek. Ami számomra egyszerűen hihetetlen, mert úgy érzem, hogy emberemlékezet óta itthon nyomom… Természetesen nagy ünneplésbe fogtunk, ezt megelőzően egy hétig.. na jó, egy napig gyártottam a mindenmentes tortákat.   Ez persze nem… Tovább »

Reklamáció-kezelés felső fokon

Már vagy két hete történt, de a mai napig fortyog bennem az indulat, ha visszagondolok rá… Történt egyszer (pontosabban tavaly, néhány héttel a gyermekek születése előtt, és utána), hogy a Férj küldetést teljesített. Mégpedig néhány dolog beszerzésével bíztam meg. Mellszívó, cumik, vérnyomás mérő, stb. A választás azért esett az egyik gyógyászati segédeszköz boltra, mert tudtunk náluk… Tovább »

Savanyú a szőlő??

Őszintén, már magam sem tudom, hogy egyszerűen csak irigy vagyok azokra, akinek a gyereknevelés csupa móka és kacagás, (mert a házvezetőnő napi szinten elintézi a piszkos munkát), vagy inkább csak a gyomrom forog attól, hogy tele vagyok tökéletes anyuka-ismerősökkel (pedig nem mindegyiknek van bejárónője). Korábban is gyanítottam, hogy elment valami beállítás nálam, most viszont napról-napra… Tovább »

Napjaink

Gondolom, hogy felettébb meglepő, amit írok: Beállt egyfajta rendszer az életünkben. (Elvégre mikor máskor, még “csak” 10 hónaposak múltak a gyerekek.) Ugyan a régi jól bevált 7 órás kelés ma már csak álom, a napok 6 óra körül indulnak. Jó eséllyel aztán legalább fél 7-ig kihúzzuk a reggelivel, ami még mindig tápszer, majd következik egy… Tovább »

Bababörze reloaded. Avagy nem vesztem el…

Az utóbbi napokban kitölti minden szabad percemet a kinőtt bébiruhák szortírozása (és ezzel párhuzamosan fotózása, valamint fb-os csoportba történő feltöltése). Hogy mindezt miért? Elmesélem:   Február elején ismét bababörzén jártam, ezzel új tapasztalatokra tettem szert. 1. Ha baromira sűrűn esik a hó, és még a szél is fúj, a bababörzére kilátogatni szándékozó emberek kb. 50%-a… Tovább »

Vallatószék 2. – Grafoterápia

  A Cafeblog bloggereinek kezdeményezésére a múlt héten útjára indult a “Vallatószék”nevű projektünk, amelyben hétről hétre újabb blogger válaszol a neki szegezett kérdésekre. Ezen a héten átvettem a stafétát Nyuszogások Tündétől. A kérdésre adott válaszokból ezúttal Brigit, a Grafoterápia blog szerzőjét ismerhetitek meg kicsit közelebbről. Íme tehát faggatózásom eredménye:     Tankcsapda, foci… Nem tipikusan csajos dolgok…. Tovább »

Pezsgőt bontunk…

Nem, nem a (rég elmúlt) karácsony tiszteletére, sőt,  még a szilveszterhez sincs semmi köze az ünneplésnek. Az ünneplés egyrészről annak szól, hogy Lilla királylány ma felállt a kiságyban. 🙂 Tudtuk, hogy hamarosan eljön a pillanat, mert nagyon nyújtogatta a lábait négykézláb. Cuki volt, égnek meredő popóval.:D Napok óta markolta a rácsot a kiságyban, és a “börtönben’ (=babakarám)… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!