Okmányirodai ügyintézés – avagy júniusi “Challange Day”
Tudom, hogy azt igértem, hogy erről a témáról a Férj fog írni, de arra belátható időn belül nincs lehetőség, úgyhogy én ragadok tollat billentyűzetet, hogy megörökítsem az utókor számára ezt a rendkívül tanulságos történetet. Történt ugyanis, hogy a nővéremmel egyik telefonbeszélgetésünk alkalmával szóba került a majdani horvátországi utazásunk, és az útlevél-kérdés. Mindjárt meg is ijedtem,… Tovább »
Ezt a bejegyzést lényegében csak a rend kedvéért írom, mert az egész már történelem. Az úgy volt, hogy a gyermekeim egy évesek lettek. Ami számomra egyszerűen hihetetlen, mert úgy érzem, hogy emberemlékezet óta itthon nyomom… Természetesen nagy ünneplésbe fogtunk, ezt megelőzően egy hétig.. na jó, egy napig gyártottam a mindenmentes tortákat. Ez persze nem…
Gondolom, hogy felettébb meglepő, amit írok: Beállt egyfajta rendszer az életünkben. (Elvégre mikor máskor, még “csak” 10 hónaposak múltak a gyerekek.) Ugyan a régi jól bevált 7 órás kelés ma már csak álom, a napok 6 óra körül indulnak. Jó eséllyel aztán legalább fél 7-ig kihúzzuk a reggelivel, ami még mindig tápszer, majd következik egy…
Az utóbbi napokban kitölti minden szabad percemet a kinőtt bébiruhák szortírozása (és ezzel párhuzamosan fotózása, valamint fb-os csoportba történő feltöltése). Hogy mindezt miért? Elmesélem: Február elején ismét bababörzén jártam, ezzel új tapasztalatokra tettem szert. 1. Ha baromira sűrűn esik a hó, és még a szél is fúj, a bababörzére kilátogatni szándékozó emberek kb. 50%-a…