9+4 – Home office

Tegnapelőtt úgy döntöttem, hogy elegem van a munkahelyemen süvítő szóbeli nyílzáporból, és megbeszéltem a főnökömmel, hogy a szerdai napot home office-ban töltöm. Szerencsére semmi kifogása nem volt ellene. Egyébként sem lehet rá egy szavam sem, a kezdetek óta tud a bogyókákról, és velünk együtt örült. Aggódik, és megpróbál minden stresszhelyzet alól kivonni, így teljesen egyetértett, hozzátéve, hogy: amit csak akarok (ennek természetesen egyfelől az szolgál alapul, hogy 14 éve együtt dolgozunk, másfelől a főnököm egyébként is egy igen jó ember. A “amit csak akarok” dologra persze kapásból lett volna egy pár oldalas listám, de jólneveltségem megakadályozott abban, hogy ezt prezentáljam. :D)

A legutóbbi pl. egy alvállalkozóval kialakult parázs vita volt, ami miatt jöttek itt a kellemetlen telefonok, fenyegetőzések, stb. A kölykök pedig nemtetszésüket fejezték ki ismét. Így kedd délután fogtam, összepakoltam mindent, ami az otthoni – zavartalan – munkavégzéshez szükséges volt, és úgy vonultam haza. Mivel az ügyet átadtuk már a jogi képviselőnknek, reméltem, hogy ezalatt az egy nap alatt még lecsengenek az “utózöngéi” ennek a rendkívül kellemes ügynek, és ma már lehet nyugodtan dolgozni. Ez nagyjából így is lett. 🙂

A Férj tegnap elutazott a nagy messzi Isztambulba, így szombat estig  – majdnem azt mondtam, hogy egyedül, de ez már több szempontból sem igaz – a bogyókákkal, és a kutyákkal leszek otthon. Nem egy nagy élmény, de a Férj sokat utazik – a munkájából kifolyólag – így volt alkalmam már hozzászokni az elmúlt évek alatt.  Persze most kénytelen leszek nélkülözni az olyan kényelmi szolgáltatásokat, mint: extra friss kínai (vagy opcionálisan válaszható egyéb főtt kaja) a hazaérkezésemkor, befűtött lakás (van fűtés, de a kandallóba is be szoktunk fűteni, és ezt – lévén, hogy én  előző életemben biztos nem piromániás, sokkal inkább tűzoltó voltam – a Férj szokta intézni.), bazinehéz kuka kihúzása… ezen kívül nincs kinek nyafogni sem. Nem mintha olyan sokat nyafognék ám…

Ezen kívül nincs sok újság. Már azon kívül, hogy 1 hét alatt fél kilót sikerült híznom ismét. :S Pedig most nincs is rajtam az az eszement zabálás sem. A 20. hét pedig… hajjaj… messze van.

Ma jön a védőnő “háztűznézőbe”, ennek örömére tegnap egész este takarítottam, és rámoltam, hogy nagyjából rend legyen. Persze még most is lenne mit tenni, de ez már az “elmegy” kategória. Nem baj, ha nincs élére állított porszemekhez szoktatva a védőnéni, mert nem hiszem, hogy a látogatásai előtt okvetlen szeretnék nagytakarítást csinálni… Remélem, hogy azt, hogy a kutyák bent tanyáznak, azt nem fogja kifogásolni…Szerencsére vannak annyira jól neveltek, hogy pl. nem pisilik le a vendégeket, ellenben lehet, hogy a lábukat kicsit megkóstolják… Ezen még dolgozunk. 😀 Így ma munka után rohanok haza, hogy még fel tudjam nyalni a konyhát, mert tegnap kidőltem, még mielőtt sor került volna rá. Fél 11-kor feküdtem le, ami elvileg nem lenne olyan nagy cucc, de mostanában a fél 10 kb. a maximum, amíg fent bírok maradni. Persze amikor tegnap feladtam a takarítás-rendrakás kombinációt, és már csak a kispárnámra tudtam gondolni, akkor néztem bele a tükörbe, és konstatáltam, hogy hát ja, szarul nézek ki. 😀 Fáradt vagyok, és karikásak a szemeim, ami csak egy dolog, de a hajam a vállalhatatlan-kategória fele hajlott már, így bónuszként még várt rám egy hajmosás-szárítás kombináció. Biztos hiányzik az egyik X kromoszómám, de utálok hajat szárítani… A fodrászomnak is mindig azt mondom, hogy úgy vágja le, hogy csak előre hajtom a fejemet, közé a hajszárítóval, oszt viszonlátás, álljon be a hajzatom a megfelelő irányba. Miután ezt is kipipálhattam, úgy ájultam be az ágyba, és egészen reggelig a menetrend-szerinti hajnal 3 órai pisilésig , majd azt követően 6-ig ismét aludtam.

Most, hogy épp csak az időjárásról nem locsogtam (fúj a szél, és barátságtalan az idő nálunk), igyekszem bekapcsolódni a nap további eseményeibe. 🙂