A mi (két) lombikbébink

A Férj szülinapja – no meg egy 50%os akció – apropóján vásároltam egy vouchert a kedvenc szállodánkba. Mióta (úgy jó 10 éve) ott jártunk, azóta is gyakran emlegetjük, úgyhogy alig vártuk, hogy újra ott legyünk. Sok osztás-szorzás után végül úgy döntöttünk, hétköznapra időzítjük a pihenést. Mindent jó előre lebeszéltünk, és szerdán – mintegy fél napos készülődés-pakolás… Tovább »

  Előre leszögezném, hogy továbbra sincs döntés, hogy hová, melyik, milyen bölcsibe járnak majd a gyerekeink. Akinek a leírt tényállás alapján van ötlete, ne fogja vissza magát, kommenteljen bátran! 🙂 Szóval a helyzet: Annak idején, amíg még Bogyókák pocakban voltak, az – akkori – főnökömmel úgy állapodtam meg, hogy 2 évig maradok itthon a gyermekekkel…. Tovább »

Nincs kivonat, mert ez egy védett tartalmú bejegyzés.... Tovább »

Kiakadtam, nem kicsit. Pedig amióta gyerekeim vannak, egyre kevesebb dolgon lepődök meg. No, de kezdjük az elején. A fb-on működő helyi kisgyerekes anyukák beszélgetős csoportjába felvett egy kedves ismerősöm. Nem nagyon szoktam hozzászólni (csak igen ritkán), kérdezgetni főleg nem, mert már rég tisztában vagyok vele, hogy mindenhol van olyan ember, aki mindenkinél mindent jobban tud,… Tovább »

Amikor előre láthatólag esélyem sincs a számítógép közelébe kerülni, általában csak úgy cikáznak a fejemben a gondolatok. Arról, hogy mi mindent kellene megírnom, ami hasznos lehet mások számára. Amikor pedig van egy kevés időm, hogy megvalósítsam önmagam az új bejegyzést, csak ülök kukán, hogy akkor most mi van?? Aztán többnyire marad a helyzetjelentés (végül is, ne legyünk… Tovább »

Tudom, hogy azt igértem, hogy erről a témáról a Férj fog írni, de arra belátható időn belül nincs lehetőség, úgyhogy én ragadok tollat billentyűzetet, hogy megörökítsem az utókor számára ezt a rendkívül tanulságos történetet. Történt ugyanis, hogy a nővéremmel egyik telefonbeszélgetésünk alkalmával szóba került a majdani horvátországi utazásunk, és az útlevél-kérdés. Mindjárt meg is ijedtem,… Tovább »

Ezt a bejegyzést lényegében csak a rend kedvéért írom, mert az egész már történelem. Az úgy volt, hogy a gyermekeim egy évesek lettek. Ami számomra egyszerűen hihetetlen, mert úgy érzem, hogy emberemlékezet óta itthon nyomom… Természetesen nagy ünneplésbe fogtunk, ezt megelőzően egy hétig.. na jó, egy napig gyártottam a mindenmentes tortákat.   Ez persze nem… Tovább »

Őszintén, már magam sem tudom, hogy egyszerűen csak irigy vagyok azokra, akinek a gyereknevelés csupa móka és kacagás, (mert a házvezetőnő napi szinten elintézi a piszkos munkát), vagy inkább csak a gyomrom forog attól, hogy tele vagyok tökéletes anyuka-ismerősökkel (pedig nem mindegyiknek van bejárónője). Korábban is gyanítottam, hogy elment valami beállítás nálam, most viszont napról-napra… Tovább »

Gondolom, hogy felettébb meglepő, amit írok: Beállt egyfajta rendszer az életünkben. (Elvégre mikor máskor, még “csak” 10 hónaposak múltak a gyerekek.) Ugyan a régi jól bevált 7 órás kelés ma már csak álom, a napok 6 óra körül indulnak. Jó eséllyel aztán legalább fél 7-ig kihúzzuk a reggelivel, ami még mindig tápszer, majd következik egy… Tovább »

Én ezzel a képpel kívánok boldog karácsonyt minden olvasómnak! 🙂... Tovább »