A mi (két) lombikbébink

1. Marci 1 hetes éjszaka-átalvási bemutatóját követően múlt hét óta ugyan továbbra sem kér enni, viszont éjjel 1-től átlag 20-szor követeli a cumiját. 2. Az alma finom, viszont a picit is darabosabb része azonnal visszakerül a kanálba. 😀 Lilla imádja, az elfogyasztást követő 3 percen belül viszont az egész a pelenkában landol. 3. Egyedül nyomjuk… Tovább »

A férj ma délben elrepült, és csak pénteken este érkezik haza, én pedig vettem egy mély levegőt, és bevállaltam, hogy egyedül leszek a Törpéimmel éjszaka. Ilyen még nem volt ugyan, viszont úgy gondoltam, itt az ideje ezt is megpróbálni. Napközben már többször előfordult, péntekenként már jó ideje hármasban töltöttük a napot (Férj pénteken rövid napos),… Tovább »

Tegnap úgy feküdtem le, hogy “csak” nő, feleség, anya voltam, mára viszont nagynéni is lettem. 🙂 Megszületett az eddig egyetlen unokahugi, a Nővérem kislánya: Léna. 🙂 Gratulálok az újdonsült családnak. 🙂 Képet sajnos még én sem láttam, de ha kapok, és engedélyt is a közzétételre, akkor bemutatom őt is. 🙂 Egyelőre csak pár részletet tudunk:… Tovább »

… nem sikerült összetákolnom egy bejegyzést. Itt persze ismét írhatnám, hogy a napok csak úgy elszaladnak, és nem jut idő semmire (ami történetesen igaz is), de nem hinném, hogy huszadszorra is érdekelne valakit ez a kifogás. 😀 Vagy??? 4 hónaposak lettek a bébik, ami számomra hihetetlen. Nem is tudom, milyen volt az élet azelőtt, hogy… Tovább »

Ezúton is köszönöm Gabinak a figyelmességet. 🙂 Nagyon finom volt. 🙂... Tovább »

Miért jó? Nos, ezért:   Miért rossz? Ugyanezért. 😀 Bővebben: Ez a fotó úgy készült, hogy a Férj hazajött, a gyerekek már ettek, nem voltak nyűgösek, és még nem aludtak, a cucc (fények, háttér, stb.) össze volt rakva, és úgy, ahogy beállítva, ezért “uccuneki”, “hozd a gyerekeket”. A gyermekeket nem öltöztettem csinibe – amit persze… Tovább »

Egy éve (és pár napja) startolt el a mi kis projektünk. Lásd:  https://amilombikbebink.cafeblog.hu/2013/08/02/eeeees-start/ Hihetetlen, hogy már egy éve. 🙂 Annyira élénken él bennem az indulás minden pillanata. Ott álltunk tele reménnyel, várakozással, izgultunk, mert ez volt az első, ismeretlen volt minden, és mégis tudtuk, hogy itt végérvényesen megváltozik minden. Ha nem sikerül, akkor is. Szerencsére… Tovább »

Réges-rég tervezem az új bejegyzést, ezer ötletem volt, hogy miről is írnék, aztán valahogyan indig elmaradt. Most pedig itt ülök, és úgy érzem, ellopták az agyamat, fogalmam sincs, miről is írjak?? Oké, nyilván a gyerekekről, rólunk, a mindennapokról. Annyi minden történik, és képtelen vagyok lépést tartani. Az alvás-helyzet pedig mindig alakul kicsit, és éppenséggel kipihent… Tovább »

Az van, hogy totál eltűntem. Egyszerűen annyira eltelik a nap, hogy általában csak azt veszem észre, hogy esti etetés van, és feküdni kellene, mert mindjárt kelnek a törpék. Pedig nem esznek 2 óránként (ami igazán örvendetes, mert akkor tényleg etetéstől pelenkázásig menne a nap), és segítségem is van. Komolyan csodálom azokat a friss anyukákat, akik… Tovább »

Szembesültünk az első problémával a bébiknél. Igazából nem is az első, csak az első, amit saját erőből nem tudtunk megoldani. Lilla popsija egyik napról a másikra borzalmasan nézett ki (jó, igazából pontosan tudom, hogy mikortól… azután, hogy kipróbáltuk a külföldről kapott olívaolajos gyógyszertári csodakrémet a sudocrem helyett). Piros volt, hólyagos, vérzett. Őszintén? Kétségbe estem. Nagyon… Tovább »