A mi (két) lombikbébink

Mielőtt bárki elkezdené szórni a virtuális köveket, nem, nem hagytuk itt máris az 5 hetes ikreinket, hogy kedvünkre szórakozhassunk valami melegvizes helyen. 🙂 Az történt, hogy a Férj messzi távol Isztambulban töltött 3 napot (igen, szerintem is szar neki, hogy ilyen helyekre jár munkavégzés címén), amikor is én leköltöztem a Törpékkel az őseimhez. De kezdjük… Tovább »

Tegnap-ma kajasztrájkot hirdettek a kölykök. 🙁 A reggeli etetést sikerült másfél órásra nyújtanunk, (az éjszakai nemalvás után), úgyhogy kész voltam, mint a maggi leves. Mindezt egyedül, mert Apa már elment dolgozni (munka előtt szoktak enni a Törpék, így általában ketten etetünk reggel 6-kor), anyós pedig csak a 9 órás etetésre szokott érkezni. A következő kajáláskor… Tovább »

Hamarosan 4 hetesek az én Törpéim. Őrületesen zajlik az élet nálunk, pedig jórészt etetünk, pelenkázunk, altatunk, és igyekszünk hamar-gyorsan-sokat aludni. Ez utóbbit sajnos elég kevés sikerrel. A krónikus alvás megvonás tüneteit mutatjuk mindketten, ami a két Bogyóka mellett gondolom nem csoda. A napirendünk alakul, a reggeli /éjszakai felkeléseknél általában az “úristen, már ennyi az idő”… Tovább »

... Tovább »

… akik ugyan 3 óránként félreérthetetlenül jelzik, hogy éhesek, cserébe alszanak, mint a kisangyalok. 🙂 Persze van hangjuk is. 🙂... Tovább »

Íme, itt van az első bejegyzésem itthonról. Bár már hétfőn hazajöhettünk, ma jutottam el eddig. Azzal fejeztem be, hogy a kórházi személyzet ilyen is, olyan is. Búcsúzóul nyilván illik adni valamit, de nem estem túlzásokba. A csecsemősöknél a kedvenc ápolónőmnek úgyis a kezébe nyomtam egy bonbont még vasárnap este, mert ő rengeteget segített, egy doboz… Tovább »

3.nap császár után Továbbra is szörnyen érzem magam. Már rendes kaját kapok, semmi pépes. Ennek ellenére mosolyogni továbbra sincs kedvem. Még mindig folyamatosan „szaladgálok” a wc-re. Gyönge vagyok, erőm alig van, tükörbe nem szívesen nézek, mert szörnyű sápadt is vagyok. De legalább a vasat már szedhetem, talán hamarosan jobb lesz tőle. Kb ekkor tűnik fel,… Tovább »

Császár után Visszatoltak a szobámba , és fél óránként jöttek vérnyomást mérni, vérzést figyelni, lepedőt cserélni, stb.  Aznap természetesen semmit nem ehettem – igaz, kisebb bajom is nagyobb volt annál, hogy enni akarjak. Eleinte attól szenvedtem, hogy nem érzem a lábaimat, aztán később attól, hogy nemcsak a lábaimat, de már mindent éreztem. Szörnyű volt, ahogy… Tovább »

Mivel is kezdjem? Olyan sok minden történt a legutóbbi bejegyzés óta, hogy legszívesebben mindenről egyben írnék. De ahhoz kevés az időm. Először is az április 17. Reggeli rutin A reggel – szokás szerint – 5:15-kor indult hőmérőzéssel, aztán fél  6-6 között  NST, és vérnyomásmérés. Az NST-m mutatta a fájásokat, a vérnyomásom ismét magas volt, ahogy… Tovább »

Íme azén húsvéti ajándékaim:  Kis tünemények, néha úgy sírnak, mint egy kismacska (nem is sokkal nagyobbak). És már tudnak mosolyogni is. 🙂 Az evéssel egyelőre van egy kis küzdelem, de remélem, hogy megoldódik most, hogy beindulni látszik a tejellátás. Marci kicsit vérszegény, szerdán kap egy kis vért, reméljük, hogy ettől erősebb is lesz, és jobban… Tovább »