A mi (két) lombikbébink

        Azt hiszem, hogy ha valaki még egyszer megemlíti, hogy amikor a gyerekeim alszanak délután, én is dőljek le – mert már elviselhetetlen vagyok -azt egyszerűen egy kanál vízben megfojtom. Nem csak azért, (mert agresszív, és brutális vagyok) mert addig tudok valamit csinálni, amíg ők alszanak, hanem főként azért, mert az elmúlt… Tovább »

Igazából már vagy egy hónapja sikerült beiratnom a DEDeket a bölcsibe, ám ez még nem jelenti azt, hogy áprilistól mehetnek is. Miért? Mert a rendszer úgy működik – ha már egyszer önkormányzati fenntartású az intézmény -, hogy a férőhelyek maximális kihasználtságával kell üzemelnie az egyes intézményeknek. Ez ugye azt jelenti, hogy hiába irattam én be… Tovább »

Higgyétek el, nekem is feltűnt, hogy komoly lemaradásban vagyok – bátran mondhatom, hogy nem csak a blogolással. A karácsony nem csak hogy eljött, de (és ezért most ne kövezzetek meg: HÁLA az égnek) el is múlt. Emlékszem még a korábbi (főként a terhesség és a gyerekek születése előtti) karácsonyok előtt teljes nyugiban csak kissé idegbajos módon… Tovább »

A blog fb oldalán már kidohogtam magam a legutóbbi kórházi élményeimről, de képzeljétek, van úgy, hogy másnap egészen új nap virrad. (Most mindenkinek újat mondtam, remélem. :D) Ahogy az olvasók közül többen tudják, Marcinál nemrég (nevezetesen nyaralás helyett) epilepsziát diagnosztizáltak. Szerencsére nagyon normális neurológushoz kerültünk, aki szépen kézben tartja a dolgokat. Minden ilyenkor szokásos dolog… Tovább »

A Férj szülinapja – no meg egy 50%os akció – apropóján vásároltam egy vouchert a kedvenc szállodánkba. Mióta (úgy jó 10 éve) ott jártunk, azóta is gyakran emlegetjük, úgyhogy alig vártuk, hogy újra ott legyünk. Sok osztás-szorzás után végül úgy döntöttünk, hétköznapra időzítjük a pihenést. Mindent jó előre lebeszéltünk, és szerdán – mintegy fél napos készülődés-pakolás… Tovább »

Komolyan mondom, nem értem én, hogy miért velem történnek mindig ilyenek. A történet úgy kezdődött, hogy a gyerekeim kb. 10szer pisilték telibe a digitális lázmérőt, miközben mértem a lázukat. Az első után egyből gondoltam, hogy ennek most Sanyi, de képzeljétek: túlélte. Ezek után már nem csináltam ügyet belőle, majd kiszárad, meg különben is. Van egy… Tovább »

  Előre leszögezném, hogy továbbra sincs döntés, hogy hová, melyik, milyen bölcsibe járnak majd a gyerekeink. Akinek a leírt tényállás alapján van ötlete, ne fogja vissza magát, kommenteljen bátran! 🙂 Szóval a helyzet: Annak idején, amíg még Bogyókák pocakban voltak, az – akkori – főnökömmel úgy állapodtam meg, hogy 2 évig maradok itthon a gyermekekkel…. Tovább »

Nincs kivonat, mert ez egy védett tartalmú bejegyzés.... Tovább »

Kiakadtam, nem kicsit. Pedig amióta gyerekeim vannak, egyre kevesebb dolgon lepődök meg. No, de kezdjük az elején. A fb-on működő helyi kisgyerekes anyukák beszélgetős csoportjába felvett egy kedves ismerősöm. Nem nagyon szoktam hozzászólni (csak igen ritkán), kérdezgetni főleg nem, mert már rég tisztában vagyok vele, hogy mindenhol van olyan ember, aki mindenkinél mindent jobban tud,… Tovább »

Amikor előre láthatólag esélyem sincs a számítógép közelébe kerülni, általában csak úgy cikáznak a fejemben a gondolatok. Arról, hogy mi mindent kellene megírnom, ami hasznos lehet mások számára. Amikor pedig van egy kevés időm, hogy megvalósítsam önmagam az új bejegyzést, csak ülök kukán, hogy akkor most mi van?? Aztán többnyire marad a helyzetjelentés (végül is, ne legyünk… Tovább »